2010. augusztus 29., vasárnap

A szárított paradicsom


A szárított paradicsom eddig  nálam olasz különlegességnek számított  és bár nekem ízlik, közvetlen környezetemben  vegyes fogadtatásban részesült. Vettük az üvegbe zárt és elég borsos árú paradicsomokat, kínáltam  spagettihez, előételhez, ciabattába, az átütő siker azonban  váratott magára.  Talán majd most !


 Kipróbáltam a saját szárított paradicsomomat, 

aszalt paradicsom







paradicsom hegyektől roskadoznak a piaci standok  egyszerűen nem lehet otthagyni őket, kenyeret úgyis sütök  naponta,  így a sütő melege kihasználatlan marad, mert a megsült kenyeret, ha kiveszem  a sütő még sokáig ontja  a meleget (hűl ..fokozatosan ) tehát adott minden . Így  egy napon   néhány megmosott félbe -negyedbe vágott paradicsommal kipróbáltam, aztán jött  a folytatás is. Ezek  a paradicsomok nem voltak  túl levesesek így nem igényelték  a belső részük eltávolítását sem, aztán néhány napon keresztül  a kenyérsütés után megint  vissza dugtam  a paradicsomos  sütő lemezt a meleg de nem forró sütőbe......


Így készült garázstető és  aszaló gép nélkül is  a szárított paradicsom nálunk.

Olaszországban a napon  pl. a garázstetőn szárítják.





Nem találtam  ki  én semmi újat !   Mindezt bizonyítja  a napokban fellelt régi szakács könyv is amit még  nagynénémtől kaptam ajándékba  talán valamelyik karácsonyra  évekkel ezelőtt.






"Aszalt paradicsom

A jó érett vörös paradicsomot  kétfelé kell vágni,azután szárító deszkára rakni.
Gyengén fűtött sütő kemenczébe vagy -főzés után -a tűzhely sütőjébe tegyük 24 órára aszalni ,de a nap melege mellett is kellően megszikkad. Huszonnégy óra múlva forgassuk meg,mert akkor sokkal szebb marad a színe.Téli  használatig rakjuk vászonzsacskókba,szellős helyre "











Én olíva olajban tettem üvegbe a szárított paradicsomaimat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts
 alt=
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Printfriendly