A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sült alma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sült alma. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. február 23., csütörtök

Sültalma "bon - bon"





Tipikus téli  desszert, alapanyaga a  sült alma, mandula, keksz,csipkebogyólekvár, ( hecsedli lekvár) szükség szerint frissen facsart narancslé.

Nem kell sütni (az almán kívül), szinte percek alatt összeállítható, azonban tanácsos   fogyasztás előtt néhány órával,  esetleg előző nap elkészíteni, így az ízei intenzívebbek lesznek, lesz ideje " összeérni" .




Az igazság az, a mi esetünkben a   kekszet kiváltotta a  karácsonyról megmaradt  stollen, ebben majdnem annyi a  liszt, mint a  mandula !  A kekszet, mandulát, daráljuk finomra,( stollent ) a sült almákat hámozzuk meg,  távolítsuk el a  magházukat és  törjük össze villával,( annyira  puha, hogy nem szükséges mixelni, így is homogén  anyagot kapunk). Keverjük össze az alapanyagokat, adjuk hozzá a csipkebogyó lekvárt. Amennyit felvesz, hogy  könnyen formázható masszát kapjuk, ha úgy látjuk szükségesnek  frissen facsart narancslevet adhatunk hozzá  a könnyebb formázás érdekében ( elhagyható ). Viszont  egy részét a masszának  Calvados-szal "hígítottam " ez lett a         " felnőtt" változat. Kis  golyókat készítünk  amit  olvasztott csokoládéba mártunk ,száradás után kínáljuk.
Tároljuk hűvös száraz helyen ! / a hűtőben  a csokoládé  elveszíti  a fényét/

Hozzávalók :

  • 250 g  keksz
  • 200 g mandula
  • 2-3  sült alma
  • kis kanál őrölt fahéj
  • kis kanál őrölt  gyömbér
  • 100 g csipkebogyó lekvár
  • 3 cl Calvados vagy 5 cl narancslé ( Frissen facsarva)

2011. március 19., szombat

Mézes-narancsos sült hús almával és gyömbérrel


Ez a recept eredetileg egy régi gasztroblogos játék, a VKF – Vigyázz, kész, főzz! mézes fordulójára készült. Azóta sok év telt el, de a receptet ma is érdemesnek tartom megőrizni, mert az akkori játék témáján túl is megállja a helyét.

Mézes hétvége,.......... a VKF-nek köszönhetően,  nálunk is ......


Van egy alapanyag, amelyről talán kevesebbszer gondolunk arra, hogy mennyi mindenhez kapcsolódik, mint amennyire valójában jelen van a konyhában: a méz.

Annyi és annyi féle sütemény, ital és más desszert van, amely nehezen nélkülözi. Mézzel pácoljuk a húsokat, sütés közben is locsolgatjuk vele őket, és bár talán ritkábban készül, de hús mellé is kerülhet mézes mártás.

Nálunk ugyanis a nap gyakran mézzel indul. A reggeli müzli és joghurt elképzelhetetlen nélküle, így lehet, hogy valahol tudat alatt mindig is ott motoszkált bennem a gondolat, hogy a méznek több köze van hozzánk annál, mint hogy egyszerűen csak édesítjük vele a reggelinket.


Méz, amikor még alig értettük egymást

Amikor megismertem az anyósomat, akadtak még nyelvi nehézségeink.

Ő korábban magyarul még senkivel nem beszélt, az én akkori szerb tudásom pedig még meglehetősen „magyar” volt. Vagyis ugyan valahogy megértettük egymást, de azért voltak helyzetek, amikor a szavaknál többet számított az, amit egyszerűen megmutattunk, megkínáltunk, együtt ettünk.

A vendégfogadásnak pedig volt egy olyan része, amelyhez nem kellett különösebb nyelvtudás: vizet és mézet kínálni.


Ez a kép valahogy megmaradt bennem.

A Balkánon a vendégfogadás sokszor nem nagy gesztusokban jelenik meg, hanem egyszerű dolgokban: van-e friss víz, van-e mivel megkínálni az érkezőt, leültetik-e az asztalhoz. A méz pedig nem csupán egy édes hozzávaló lehet, hanem a vendégnek szánt figyelem része is.

Erre a hagyományra néhány éve egy egészen különös kirándulás alkalmával is rácsodálkoztunk.

Méz egy kolostor udvarán

Zlatibor környékén jártunk, amikor felfigyeltem egy turistáknak szóló táblára. Két kolostor is volt a közelben, és bár addig egyikben sem jártunk, valamiért úgy gondoltam, nézzük meg.

Rábeszéltem a tágabb családot is.


Nem sokkal később egy útelágazáshoz értünk. Az egyik út földút volt, a másik betonozott. Két autóval voltunk, így mindenki szinte gondolkodás nélkül a betonutat választotta.

Csakhogy a betonút hamarosan földúttá változott.

És ez még semmi.

Jöttek a meredek szakadékok, a hajtűkanyarok, és egy ponton már az is kérdésesnek tűnt, hogyan jutottunk egyáltalán ilyen messzire – nemhogy az, hogyan jutunk majd vissza.

De végül elértük a kolostort.

Ott, mintha mi sem történt volna, egy kedves nővér fogadott bennünket. A lombok alatt megterített asztalhoz tessékelt, és friss vizet, valamint mézet hozott.

Abban a pillanatban valahogy minden a helyére került.

Nem kellett magyarázni, miért érkeztünk, honnan jöttünk, és talán azt sem, hogy mennyire örültünk annak, hogy végre megérkeztünk. A friss víz és a méz önmagában is elmondta: vendégek vagytok, üljetek le, pihenjetek meg.

„Mézet és vizet kell enni, inni…”

Van egy régi mondás, amely szerint a mézet és vizet kell enni, inni, és akkor szép lesz a bőrünk.

Hogy mennyi ebből a hagyomány, mennyi tapasztalat és mennyi a népi bölcsesség, azt mindenki eldöntheti maga. Nekem azonban ennél sokkal fontosabb lett az a jelentése, amelyet az évek során kaptam tőle.


A méz nemcsak egy alapanyag.

Ott van a reggeli asztalunkon, a süteményekben, a húsok pácolásában és a mártásokban. De ott van emlékekben is: egy régi családi konyhában, egy kezdetben nehezen értett beszélgetésben, egy balkáni vendégfogadás egyszerű gesztusában, és azon a különös kolostori asztalon is, valahol Zlatibor környékén.

Talán ezért is szeretem.

Mert egy kanál méz néha sokkal többet mesél el annál, mint hogy éppen mitől lesz édesebb egy étel.




Jól is esne az átmeneti lehűlés, a tavaszi esőzés következtében egy délutáni forró mézes tea  ,,,de addig még jön az ebéd ..amit  ajáték kedvéért  a mézes recept határoz meg .





narancsos sült...mely selyemfű mézzel készül  (::: és naranccsal  meg fehérborral....) enyhén sült gyömbéres almakockákkal



Kora tavaszi zöldség leves








Kel, sárgarépa, zeller  és cukorborsó ( a nyárról maradt  a mélyhűtőben )  parmezános   gríz galuskával egészül ki  és  így együtt kitűnő bevezető  a főfogás  előtt. 










Mézes-narancsos sült hús almával és gyömbérrel


Elkészítése:


Fázisfotó,Mézes-narancsos sült hús almával és gyömbérrel
1.
















Lilahagymát szeletelek, 


Fázis fotó Mézes-narancsos sült hús almával és gyömbérrel


2.



















Megszórom gazdagon szemes borssal, zellert aprítok rá így ágyazok meg hús- nak, ami comb minden felesleges zsiradéktól megtisztítva.
Sózom minden oldalról, a tetejére is teszek a szemes borsból, zellerből és utána küldök néhány babérlevelet mielőtt bezárnám a zacskót amiben sütöm (" elősütöm ") lassan, 180 fokon a sütőben....addig van idő másra (pl. a leves elkészítésére)-



3.



Amint megsült a hús kibontom a zacskóból.
 magos mustárral megkenem, 



4.






















































Vékonyra szeletelt ( előzőleg alaposan megmosott forró vízben áztatott) narancs szeletekkel borítom, szegfűszeggel megtűzöm és selyemfűmézzel meglocsolom. 
Mellé, alája alma kockákat teszek, egy gyömbért vékonyra szeletelek csíkokra vágom és az egészet felöntöm kevés fehérborral, majd 30 percre vissza teszem a sütőbe, időnként ránézek, ha kell meglocsolom még egy kis borral. 
A félóra elteltével még egyszer mézzel átkenem és a kikapcsolt sütőben pihentetem pár percet szeletelés előtt. 
A vele sült almával kínálom .





Hozzávalói :



  • 1-1,5 kg színtiszta hús pl comb ( dió)
  • 2 kis zeller gumó
  • szemes bors
  • 2 kis fej lilahagyma
  •  2-3 evőkanál magos mustár
  •  3-4  babérlevél
  •  8 kis alma
  •  friss gyömbér
  •  2-3 narancs
  •  2 dl száraz fehérbor
  •  2-3 "csurgatásnyi " selyemfűméz                 
  •  /4-5 dkg 
  • szegfűszeg (szükség szerint a narancs tűzéséhez





Tállaáshoz vékonyr aszetelem a húst  és a slt alm akockákkal  kínálom 





Desszertnek mákos-málnás habot adtam citromfűvel díszítve aki édesen szereti ezt is édesítheti mézzel,illik hozzá.












Így kerekedett egy komplett  mézes menü a VkF kihívás kapcsán 

Jó étvágyat! 
Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól: 
 📷 Instagram – rozmaringesibolya 
🖼 Pinterest – rozIbolya
 🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya

2011. január 20., csütörtök

Alma "köntösben"

Apfelradln


 Palacsintatésztában sült alma története és receptje



Nosztalgia, utazás és egy tányér meleg desszert

Vannak ételek, amelyek nemcsak jóllakatnak, hanem emlékeket is hordoznak. Az „alma köntösben”, vagyis a palacsintatésztában sült alma számomra pontosan ilyen.
Egyetemista koromban az Üllői úton volt egy egyszerű étterem – a nevére már nem is emlékszem –, ahova gyakran beugrottunk ebédelni. Az egyik kedvencem mindig ez a desszert volt: meleg, fahéjas, porcukros, megnyugtató.
Aztán az évek során valahogy feledésbe merült.
Egészen addig, amíg egy karintiai reggelen a séf ezzel „lepett meg”. Reggelire? Miért is ne. Egy falat, és egyszerre volt jelen a gyerekkor, az egyetemi évek és az utazás élménye.




  
alma köntösben




Egy régi európai desszert nyomában

Az alma palacsintatésztában sütése nem magyar különlegesség, hanem egy régi közép-európai hagyomány része. Ausztriában, Bajorországban, Dél-Tirolban és az alpesi régiókban évszázadok óta készítik.

Ismert nevei:

  • Apfelradln

  • Apfel im Teigmantel

  • Apfelringe

  • Apfelküchle

Franciaországban „beignets aux pommes”, Angliában „apple fritters” néven találkozhatunk vele.

Az alma azért vált a desszert főszereplőjévé, mert jól tárolható volt télen, minden háznál akadt belőle, és édes ételként is megállta a helyét akkor, amikor cukrászsütemény ritkán készült.

A tojásos-tejes-lisztes bunda pedig a palacsinta egyik régi rokona.


Karintiai reggeli, magyar emlékek

Karintiában ez az étel gyakran reggeliként is megjelenik panziókban, hegyvidéki szállásokon. Ott a meleg, laktató desszert egyben energiát adó napindító is.

Magyarországon inkább ebéd utáni édességként vagy menzai klasszikusként él az emlékezetben: „alma köntösben”, „alma bundában”, „alma palacsintában”.

Bárhol is találkozunk vele, közös bennük az otthonosság és az egyszerűség.



Miért marad meg generációkon át?

Ez az étel:

  • szezonális,

  • takarékos,

  • gyorsan elkészül,

  • gyerekbarát,

  • könnyen variálható.

Talán ezért kísér végig életszakaszokon: gyerekkoron, egyetemi éveken, utazásokon, családi asztalokon.


almaköntösben 



















Recept – Alma palacsintatésztában

Hozzávalók

  • 300 g teljes kiőrlésű liszt

  • 1 tojás

  • 2 dl szénsavas ásványvíz

  • 2 dl tej

  • csipet só

  • 3–4 db alma

  • fahéjas porcukor

  • olaj a sütéshez


Elkészítés

  1. A lisztet keverd el a sóval.

  2. Add hozzá a tojást, a tejet és a szénsavas vizet, majd keverd csomómentes, palacsintánál kissé sűrűbb tésztává.

  3. Az almákat hámozd meg, vágd karikára vagy cikkelyekre, a magházat távolítsd el.

  4. Forrósíts fel bő olajat egy serpenyőben.

  5. Az almaszeleteket mártsd a tésztába, majd süsd aranybarnára mindkét oldalukat.

  6. Szedd ki papírtörlőre, hogy a felesleges olaj lecsepegjen.

  7. Tálaláskor szórd meg fahéjas porcukorral.


Tálalási ötletek

  • klasszikusan: fahéjas porcukorral

  • vaníliasodóval

  • tejfölös-vaníliás krémmel

  • erdei gyümölcsös vagy áfonyalekvárral

  • almaszósszal

Én most erdei gyümölcsös és áfonyajam társaságában ajánlom.


Az alma köntösben számomra nem csupán egy gyors desszert. Egy emlékhíd a múlt és a jelen között. Egy Üllői úti ebéd, egy karintiai reggeli, egy gyerekkori konyha illata.

Talán ezért szeretem újra és újra elővenni ezt a receptet: mert minden alkalommal egy kicsit magamból is visszakapok vele.


Jó étvágyat! 


Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól: 


Printfriendly

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...