Blogszületésnap a kertben – saslik, tkemali és a Kaukázus ízei

8 éves lett a Rozmaring &ibolya blog,   egy spontán grillezéssel ünnepeltünk.

.
Annyira spontán sikeredett, hogy  fényképezésre nem is került sor szinte , elragadtak az események.

Az a fajta nap volt, amikor nem dokumentálni akarunk, hanem megélni. 

 Majd tartunk egy "pót ünneplést", jön hamarosan az ismétlés .  

Család, parázs és a megszokott ízek

 
A mindig segítőkész családom volt most a vendég,  akik lelkesen tesztelnek évek óta.

A hús a megszokott tarja, mert azt szeretik a legjobban, hiába próbáltam "terelgetni őket" legyen  inkább saslik, mert a  tkemali szósz amit a napokban készítettem,  már megint a   grúz   ízvilágot   ihlette  számomra és  megkívántam, magam elé képzelve  a Rica  tó sima  tükröződő vizét  és  a körülvevő hegyeket, a  csodás tiszta  levegőt a  napsütés átható sugarait. 

Bár látszólag engedtem a  többség akaratának   magamnak  néhány hátszín kocka  is  került a rácsra.

A húsokat ezúttal is előző nap pácoltam.

Mivel most a kaukázusi ízeket kerestem, egy kicsit eltértem a megszokottól:

• saját készítésű málnaecet
• tört bors
• koriander
• fokhagyma

A húsok egy teljes éjszakán át érlelődtek.

Só nem került a pácba – csak sütés után.

Az eredmény:
omlós, szaftos belső, kívül enyhén kérges kéreg.

A sütés – ahol a férfiaké a terep

A sütés most sem az én érdemem.
Ez nálunk továbbra is „férfi munka” – és az utánpótlás is szépen felnőtt mellé.

A tűzmesternek már komoly segítőtársa van.

Az én szerepem maradt:
előkészítés, pác, hangulat.

A tarját kb. 1 cm-es szeletekre vágva sütöttük – így lesz igazán szaftos és jól átsült.

végül mégis saslik lett

Bár akkor csak néhány kocka hús került félretéve, valójában ott kezdődött valami.

Az íz, amit kerestem, nem a tarjában volt.

 Hanem valahol máshol – egy régi emlékben.

A Rica-tó partján, a parázs fölött sülő hús illatában.

Most, néhány nappal később, már nem engedtem el ezt a gondolatot. Elkészült az igazi: a kaukázusi saslik.

Kaukázusi bárány saslik – faszén parázson sütve

Hozzávalók:

• báránycomb vagy lapocka
• hagyma
• fekete bors
• koriander
• kevés savas közeg

Nálam most:

• gránátalmabor
• egy kevés balzsamecet
• egy csepp balzsam szirup

A hús egy éjszakát pihent a hagymás pácban.

Másnap faszén parázson, lassan forgatva sült meg.

Mit kínáltunk mellé? – igazi nyári grill hangulat

A saslik és a tarja mellé többféle friss és házi kísérő készült:

• paradicsomsaláta friss mentával és bazsalikommal ( egyenesen a kertből)
• uborkasaláta saját termésből
• kovászos uborka
• sült paprika saláta fokhagymával és petrezselyemmel
• házi csípős paradicsom szósz
• magos mustár
• és a már emlegetett tkemali, a grúz szilvaszósz 

Előételként: pontosabban  míg sült a  hús  étvágy csillapító-, (fokozó-,)falatokként

• padlizsánkrém
• zöldfűszeres sajtkrém

A "romok " tájkép csata után  .....vagy ami megmaradt  az ebéd végére..

A házi kenyeret ezúttal nem én sütöttem, de a család  kisegített,  a Anyósom híres kenyere  és  sógornőm szezám magos kiflije volt a pékárú.

Desszert 

Az ebédet  borított szilvatortával, sok gyümölccsel és török kávéval zártuk.

Valamint  azzal az érzéssel, amit nem lehet receptbe írni.

Az ebédet a  borított szilvatortával  és  sok-sok  gyümölccsel  zárjuk török kávé mellett.

Most is mint már annyiszor bebizonyosodott, hogy   a kitelepített roston sütésben is profik vagyunk   a Rozmaringes ibolya catering jól  működik, bár  kicsit fárasztó  az utazgatás miatt.




Jó étvágyat !
 Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed, örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról !
📷 https://www.instagram.com/rozmaringesibolya/



                 

3.év.....

levendula  a konyhában  (mix)

Július vége, augusztus eleje  s szép lassan  blog  a 3. évébe lépett.

Nem volt  nagy ünnepség , fogadkozás a jövőre nézve , visszatekintés a múltba ( mert  már  van az is  )   elemzés, értékelés .

Csak egyszerűen megyünk tovább.
Az első évben   "rengeteg" recept került fel ,szinte napi gyakorisággal, aztán az iram kicsit  lecsendesült,  már- már  szelíd csordogálássá vált.

Ennek inkább technikai  akadályok  a kiváltó okai, sem a mondandó csökkenése, bár volt idő mikor felmerült bennem,  vajon meddig tud egy blog újat hozni ?
A rozmaring&ibolya  spontán, talán még mindig nem körvonalazódik pontosan,   hova tartunk ..

Mit is akarok :

Frisset, aktuálisat, konzerv és   tartósítószer-,  színezék  menteset.
Elérhetőt, színeset, változatosat, ízleteset, finomat - ennyit .......,,,,,

Enni  élvezet, figyeljünk hát oda mit, mennyit és hogyan ....!

A főzés ,ételkészítés, kreatív művészet, kémia ( is lehet ) és  játék (is)  az ízekkel, színekkel,  néha  lehet lazítani ( is) nem kell mindig mereven követni  azt a  receptet, ki lehet próbálni  pillanatnyi  ötleteket, legfeljebb nem úgy hívják majd az ételünket mint az eredeti recept szerintit, fő, hogy jól érezzük magunkat  konyhában  ( is)  ...


Mert  a sütés-főzés alkotás öröme is  kretaív dolog...az alapanyagk formálódnak  a kezeim között ahog y a szobrász formálja  az agyagot  vagy a festő megálmodja  mit vet vászonra úg yalaulnak  receptek ..káészülnak az ételek . 




 

zselés málna  torta

Hogyan lesz egy válogatós kislányból gasztroblogger és konyhatündér?

Hosszú ideje már, hogy a konyhában nem a klasszikus értelemben vett háziasszonyi teendőket látom csak el. Számomra ez az alkotás öröme is – legfőképp a menüsorok összeállítása jelenti a kihívást: mit, mikor, mivel és miután együnk? Színben, ízben, elkészítési módban passzoljanak egymáshoz az egymást követő fogások, de mégis izgalmasak maradjanak, ne váljon unalmassá a menü.

Pedig nem így indult. Gyerekként válogatós voltam, az új ízekkel szemben bizalmatlan, sokszor inkább csak néztem, mint ettem. Ki gondolta volna akkor, hogy egyszer majd a konyhában találom meg a kreativitásom terepét? Hogy nemcsak főzni fogok, hanem recepteket álmodni, ízeket társítani, történeteket tálalni?

Az elmúlt évek során sok segítséget kaptam a családomtól és barátaimtól – ők voltak az első „kóstolóim”. Családi és baráti összejöveteleken teszteltem az „alkotásaimat”, és ők visszajelzéseikkel, lelkesedésükkel bátorítottak, hogy tovább merjek kísérletezni.

Ez az én alkotásom: olyan élmény, ami sajnos – vagy talán szerencsére? – percek alatt eltűnik a tányérról. És ha nem örökíteném meg, talán feledésbe is merülne. Ritkán készül kétszer ugyanaz az étel: valami mindig változik, mindig aktualizálni kell.

Talán épp ezért jött létre ez a blog. Hogy nyoma maradjon az ételeknek, a hangulatoknak, az alkalmaknak. Hogy aki benéz, találjon inspirációt, kedvet, ötletet – egy-egy ízhez, egy vacsorához, vagy akár csak egy csipet jóleső nosztalgiához.

Kívánok jó böngészést a bejegyzések és receptek között!

Ez a blog egy gasztro-napló – ízekről, hangulatokról, pillanatokról, amiket jó megőrizni. És megosztani azokkal, akik ugyanúgy örömüket lelik egy jól sikerült menüben, mint én.

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés olvass tovább! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

📷 Instagram – rozmaringesibolya
🖼 Pinterest – rozIbolya
🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya