Hosszú ideje már, hogy a konyhában nem a klasszikus értelemben vett háziasszonyi teendőket látom csak el. Számomra ez az alkotás öröme is – legfőképp a menüsorok összeállítása jelenti a kihívást: mit, mikor, mivel és miután együnk? Színben, ízben, elkészítési módban passzoljanak egymáshoz az egymást követő fogások, de mégis izgalmasak maradjanak, ne váljon unalmassá a menü.
Pedig nem így indult. Gyerekként válogatós voltam, az új ízekkel szemben bizalmatlan, sokszor inkább csak néztem, mint ettem. Ki gondolta volna akkor, hogy egyszer majd a konyhában találom meg a kreativitásom terepét? Hogy nemcsak főzni fogok, hanem recepteket álmodni, ízeket társítani, történeteket tálalni?
Az elmúlt évek során sok segítséget kaptam a családomtól és barátaimtól – ők voltak az első „kóstolóim”. Családi és baráti összejöveteleken teszteltem az „alkotásaimat”, és ők visszajelzéseikkel, lelkesedésükkel bátorítottak, hogy tovább merjek kísérletezni.
Ez az én alkotásom: olyan élmény, ami sajnos – vagy talán szerencsére? – percek alatt eltűnik a tányérról. És ha nem örökíteném meg, talán feledésbe is merülne. Ritkán készül kétszer ugyanaz az étel: valami mindig változik, mindig aktualizálni kell.
Talán épp ezért jött létre ez a blog. Hogy nyoma maradjon az ételeknek, a hangulatoknak, az alkalmaknak. Hogy aki benéz, találjon inspirációt, kedvet, ötletet – egy-egy ízhez, egy vacsorához, vagy akár csak egy csipet jóleső nosztalgiához.
Kívánok jó böngészést a bejegyzések és receptek között!
Jó étvágyat!
Ha tetszett a bejegyzés olvass tovább! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:
📷 Instagram – rozmaringesibolya
🖼 Pinterest – rozIbolya
🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése