A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mese. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mese. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. augusztus 20., csütörtök

Szilvás gombóc


Szilvás gombócot mindenki tud csinálni , az olyan "hétköznapi eledel" gondolhatnánk...

Azért vannak  kivételek, emlékszem Anyukám  ahogy mesélte első  szilvás gombócának történetét.
Fiatal asszony volt, pár hónappal az esküvő után  történhetett amikor  szilvás gombóccal lepte volna meg az ifjú férjét( Apukám) ám  a gombóc sehogy sem akart összeállni. Mindig egy kis tésztát tapasztott  hozzá, foltozgatta míg végeredményként megszületett kettő darab szilvás gombóc.
Mondanom sem kell a  szerető férj ezt is lelkesen  elfogyasztotta.


A jó szilvás gombócról Magyar Elek  így írt  Az ínyesmester szakácskönyvében:
"...melynek tésztája vékony, finom és  könnyű, sőt omlós"
"persze van   olyan szilvás gombóc, amely   formájára és halmazállapotára nézve a régi idők ágyúgolyóbisaira emlékeztet, furkós és fojtós, s mire  a sok vastag tésztán áthatolva a szilváig érkeznék fogunk, már elmúlik az étvágyunk"




Szó szerint idéztem  gyermekkorom kedvenc szakácskönyvéből. Amit a nagymamától örököltem  s már annak idején is élvezettel olvasgattam a nyaralásaim során nála, s most, már amikor  én "birtoklom" s hogy újból  a kezembe került, ismét örömmel állapítom meg nagyon  érdekes írások tarkítják a receptgyűjteményt.



Kedvcsinálónak még egy idézet." Azt azonban  szükségtelennek  tartom megjegyezni, hogy  a jó érett szilvától és a pirított morzsától jó nedvdús tésztát vétek volna még zsírral le is  önteni, mint azt néhol borzadva láttam. Ízléstelen eltévelyedés volna ez, csömört okozna és tönkre tenné fáradozásunk eredményét a finom, kívánatos, ízes és könnyű szilvás gombócot"




Szilvás gombóc


Hozzávalók:



  • 1 kg burgonya 
  • 1 tojás
  • 20 g vaj
  • 200 g liszt
  • 30 szem  magbaváló szilva
  • 30 szem kocka cukor
  • fahéj
  • csipet tengeri só
  • 150 -200 g pirított kenyér morzsa


A burgonyát hámozzuk meg  és kockára vágva  sós vízben főzzük puhára.
Szűrjük le ha már megfőtt, a  főző levet még felhasználhatjuk másra pl. leves készítéshez.
A burgonyát törjük át, adjuk hozzá a lisztet, tojást, vajat és állítsuk össze  a tésztát.
Nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra és vágjuk fel kockára  a szilvák nagyságának megfelelően.
Olvastam  olyan ajánlást miszerint  a kellően érett  zamatos szilva nem kíván más ízesítést, sőt akár  a magját is benne hagyhatjuk. Én inkább  a családi hagyományokra hagyatkozom és  kockacukrot  és mokkás kanálnyi fahéjat helyezek   bele.


A  sarkainál csípjük össze a tésztát és formázzunk  a két tenyerünk közt gombócokat,  ha  túl soknak  ítéljük meg  a tésztát  nyugodtan csípjük le,  tegyük félre.
Forrásban levő lobogó vízben főzzük ki, de ne főzzük túl.
Szárazon pirított  házi kenyérmorzsába forgatom a frissen kifőzött gombócokat. Akik édesebben szeretik  a  morzsába tegyenek  kevés cukrot sőt fahéjat is.

 Illatos,  ízes  szilvás gombócokhoz  jó étvágyat  kívánok!




Jó étvágyat ! 

 Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed, örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook,
Instagram vagy pinterest oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról ! 

2010. október 16., szombat

A kenyér világnapja II.

kisült a mai  kenyér is

 

Kányádi Sándor : A mindennapi kenyér


Egy kisfiú nagyon szerette a kenyeret, de ha jóllakott, a maradékot elmirzselte-morzsálta. Vagy éppen eldobta.

Hiába szidta az édesanyja. Hiába fenyegette fakanállal. Hiába koppintott a körmére. Hiába pallott a fenekére. Nem fogott rajta.

Végül maga a kenyér is megsokallta a dolgot, s elbújt a kisfiú elől.

– Éhes vagyok, édesanyám. Kérek szépen kenyeret.

– Nincsen – mondta az édesanyja.

– Hová lett? Hol van?

– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszament a pékhez.

Szaladt a kisfiú a pékhez.

– Kérek szépen kenyeret.

– Nincsen – mondta a pék, tenyerét kifordítva.

– Hová lett? Hol van?

– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, lisztté változott, és visszafutott a molnárhoz.

Futott a kisfiú is a molnárhoz.

– Kérek szépen kenyeret.

– Tőlem, fiam, még lisztet is hiába kérsz.

– Hová lett? Hol van?

– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszaváltozott búzává, s visszabújt a kalászba.

Rohant a kisfiú a búzaföldre. De ott már kalászt egyet se látott.

– Kérnék szépen kenyeret – pityeredett el a kisfiú.

– Nincsen – mondta a földmíves, amint egy zsákot éppen beürített a vetőgépbe.

– Hová lett? Hol van?

– Mert mindig csak elmirzselted-elmorzsáltad, visszabújt a földbe. Majd csak jövő nyáron lesz kenyér belőle.

Nagyon éhes volt már a kisfiú, és elkezdett keservesen sírni. A földmíves megsajnálta.

– Add csak ide a sapkádat!

A kisfiú odaadta.

A földmíves megtöltötte búzával.

– Na, szaladj vele a molnárhoz!

Szaladt a kisfiú, hogyne szaladt volna! Még a lába se érte a földet. A molnár a búzát megőrölte. Kapta a kisfiú a lisztet, vitte a pékhez. A pék sütött belőle egy szép ropogós cipót. Ott mosolyog az most is az asztalon. Ha megéhezik a kisfiú, csak kanyarít egy szép karéjt neki az édesanyja. És mosolyogva nézi, hogy az ő szép, okos kisfia milyen jóízűen eszi meg az utolsó morzsáig. A világért sem mirzselne-morzsálna el még egy hangyának valónyit se belőle, mert most már ő is tudja, hogy mennyi fáradsággal jár a mindennapi kenyér előteremtése.

Printfriendly

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...