A focaccia története
-
Az ókorban a rómaiak már sütöttek hasonló kenyeret, panis focacius néven. A tűz parazsában sült lapos kenyérből nőtt ki a mai focaccia.
-
A Liguriában honos klasszikus változat egyszerű: olívaolaj, só, esetleg rozmaring. Innen terjedt el egész Olaszországban.
-
A régiók saját változatokat hoztak létre: Toszkána híres a szőlős schiacciatáról, Puglia a paradicsomos változatról, Szicília a fűszeres, gazdagabb kenyerekről.
A fügés focaccia gyökerei
-
A füge a mediterrán térség egyik legősibb gyümölcse, már az ókori görögök és rómaiak étrendjében is fontos szerepet kapott.
-
A közép- és dél-olasz falvakban a füge és a kenyér párosítása hagyomány volt, különösen a szüreti időszakban.
-
Toszkánában és Umbriában gyakran készítettek fügés kenyereket és focacciákat, főként ünnepi alkalmakkor.
-
Szicíliában és Pugliában a szárított füge is helyet kapott a kenyérben – télen, amikor a friss gyümölcs nem volt elérhető.
Hogyan készítsük a fügés focacciat?
A füge édessége egyedülállóan párosítható sós és fűszeres ízekkel:
Fűszerek
-
Rozmaring
-
Kakukkfű
-
Zsálya vagy bazsalikom
-
Frissen őrölt fekete bors
Sajtok
-
Kecskesajt
-
Gorgonzola
Ricotta salata
-
Prosciutto crudo (Parma, San Daniele)
-
Pancetta
-
Méz
-
Balzsamecet
-
Pirított dió vagy mandula
Húsok
Extrák
Fügés focaccia
Hozzávalók :
-
500 g liszt
-
300 ml langyos víz
-
50 g élesztő
-
2 ek olívaolaj + a tetejére még
-
1 tk só
-
6–8 friss füge (vagy 10–12 szárított)
-
2–3 ág rozmaring
-
opcionálisan: kecskesajt, méz, dió a tálaláshoz
Elkészítés:
Az élesztőt felfuttatjuk a langyos vízben.
-
A lisztet, sót, olívaolajat összekeverjük, majd hozzáadjuk az élesztős vizet.
-
Kidagasztjuk, és 1 órát kelesztjük.
-
A megkelt tésztát kiolajozott tepsibe nyújtjuk.
-
A tetejére tesszük a negyedelt fügéket, rozmaringot, meglocsoljuk olívaolajjal.
-
200 °C-on kb. 25 percig sütjük.
-
Tálaláskor megszórhatjuk morzsolt kecskesajttal, dióval, csorgathatunk rá kevés mézet.
Miért különleges a fügés focaccia?
-
Egyszerre édes és sós – átmenet desszert és főfogás között.
-
Szezonalitást ünnepel: a nyár végét és az őszi bőséget hozza az asztalra.
-
Mediterrán hagyományt idéz, mégis tökéletesen illeszkedik a modern „gourmet” konyhába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése