A szerb Slava (családi ünnep) egyik elmaradhatatlan étele, a žito,ezzel illik fogadni az ünnepre érkező vendégeket.
A žito azonban nem csupán a Slava ünnepi asztalának része. A szerb ortodox hagyomány az ünnepek jelentős családi eseméynek alkalmával a zsito kínálása, fogyasztása.
A búzaszem, amely a földbe kerülve látszólag elpusztul, majd új életet hoz, ősidők óta az élet megújulásának egyik beszédes jelképe. A búza és a kalász szimbolikája számos kultúrában és hagyományban felbukkan: a termékenység, a bőség és az élet körforgásának képét hordozza.
A zsito nem egyszerűen egy főtt búzából készült édesség amiből érkezéskor egy kanállal illik fogyasztani .sokkal mélyebb jelentése hagyománya van , az ünnep szertartásos része. A vendég egy kanálnyit elfogadva és elfogyasztva maga is részese lesz az ünnepnek. A főtt búza a keresztény hagyományban a feltámadást és az örök élet reményét jelképezi, ugyanakkor az elhunyt családtagokra való emlékezést is szolgálja. Így a kínálásban egyszerre van jelen a vendég tiszteletteljes fogadása, a családi összetartozás és az ősökre való emlékezés.
Amikor először kóstoltam, bevallom, nem különösebben nyerte el a tetszésemet. Kissé vizesnek, semlegesnek, szinte íztelennek találtam, és nem igazán értettem, miért kap ilyen fontos helyet az ünnepi asztalon. Akkor még vendégként találkoztam vele, és az étel mögött rejlő hagyományt sem ismertem igazán.
Aztán ahogy teltek az évek, eljött az idő, amikor már nekem is részt kellett vállalnom a Slava előkészületeiből. A hagyományos ünnepi ételek közül a žito elkészítése is ránk maradt ahogy a díszes ünnepi kenyér készítése is .Éveken át én sütöttem, és a családi ünnepre a szülői házba is én vittem.
A hagyomány szerint a Slava megtartásának joga és felelőssége a család legidősebb férfitagjához kötődik. Ehhez képest különös és számomra megtisztelő fordulat volt, hogy éppen én, a külföldi családtag, aki egy kicsit talán mindig kilógott a sorból, kaptam azt a feladatot, hogy gondoskodjam az ünnep legfontosabb jelképeiről: a kenyérről és a žitóról.
Én pedig, aki korábban nem rajongtam érte, rögtön a saját ízlésem szerint kezdtem alakítani.
Az eredeti készítéshez képest jóval több diót tettem bele. Meglepetésemre nemcsak nekem ízlett így jobban, hanem a szerb rokonság is örömmel fogadta a gazdagabb változatot. Sőt, idővel már azt is megkérdezték, hogyan készítem. A következő alkalommal egy kevés fahéjat is csempésztem bele, és ez a változat is sikert aratott.
Van ennek egy kedves, hétköznapibb folytatása is: ha az ünnep után marad belőle, másnap reggelire is szívesen fogyasztjuk. Ilyenkor már nem a szertartás részeként kerül az asztalra, hanem egyszerűen azért, mert finom, és jólesik még egy kanállal belőle.
Ma már, amikor a Slava ünnepének háziasszonyi teendőiből is kiveszem a részem, egészen másként tekintek erre az egyszerű, mégis sokat jelentő ételre. A žito nemcsak a Slava alkalmával kerül az asztalra: a szerb ortodox karácsonyi ünnepkörhöz is kapcsolódik, ilyenkor szintén szokás kínálni.
A hagyományos žito receptjét, az étel jelentőségét, a hozzá kapcsolódó szertartást és az elkészítés fontos tudnivalóit a korábbi, Slaváról szóló bejegyzésemben találjátok. Most nem szeretném újra leírni a receptet, inkább azt a történetet mesélném el, hogyan alakult a saját viszonyom ehhez az ételhez, és milyen további gondolatokat ébresztett bennem.
Főtt búza más népek konyháiban
A konyhai kíváncsiságom idővel továbbvezetett. Elkezdtem azon gondolkodni, vajon más népek konyhájában is készülnek-e hasonló édességek főtt búzából. Milyen alkalmakra kerülnek az asztalra, mivel ízesítik, és vajon mennyi közös van ezekben az ételekben?
Aki olvasta az olasz húsvéti édességről, a Pastiera Napoletanáról szóló korábbi írásomat, talán emlékszik rá, hogy már ott is felmerült bennem a párhuzam a szerb žitóval. A Pastiera egészen más jellegű édesség: ricottával, tojással, kandírozott gyümölcsökkel és főtt búzával készülő, gazdag húsvéti sütemény. Mégis, a főtt búza közös alapanyagként érdekes kapcsolódási pontot teremt.
A kutakodás során más, főtt búzából készülő édességekkel is találkoztam.
A görög koliva talán a žitóhoz legközelebb álló párhuzam. Ez is az ortodox hagyományhoz kötődő, főtt búzából, diófélékből és egyéb hozzávalókból készülő étel, amelynek elsősorban megemlékező, szertartásos szerepe van.
A török aşure már egészen más világ. A búza mellett hüvelyesek, aszalt gyümölcsök, mazsola és különféle magvak is kerülhetnek bele. Gazdag, sok összetevőből álló édesség, amelyet a hagyomány szerint az aşure időszakában készítenek, és a családtagok, szomszédok, ismerősök között is megosztanak. Egyes változatait rózsavízzel is ízesítik.
Az örmény anoushabour szintén érdekes felfedezés volt számomra. Karácsonyi és újévi édességként ismert, főtt búzával, aszalt gyümölcsökkel, dióval és fűszerekkel készül. Egyes változataiban fahéj és rózsavíz is szerepel.
Természetesen ezek nem ugyanannak az ételnek különböző elnevezései, és nem is feltétlenül vezethetők vissza egyetlen közös receptre. Más-más hagyományokhoz, ünnepekhez és alkalmakhoz kapcsolódnak. Mégis érdekes látni, hogy a főtt búza milyen sokféle formában jelenik meg a különböző népek ünnepi konyhájában.
Vissza a saját konyhámba
Engem mindez arra ösztönzött, hogy tovább kísérletezzek a már megszeretett, dióval gazdagított žitóval. A diót mindenképpen megtartanám, hiszen számomra ez az ízvilág egyik legfontosabb eleme, és a szerb hagyományos változathoz is ez kapcsolja.
A fahéj már bevált, újabban pedig a rózsavíz gondolatával kacérkodom. Nem szeretném túlzásba vinni: csak annyit adnék hozzá, hogy finoman kiegészítse a dió ízét, és új árnyalatot adjon az édességnek.
Ez persze már a saját konyhai változatom, nem a hagyományos, szertartáshoz kötődő žito receptje. Az utóbbi marad a maga helyén, a Slava ünnepéhez kapcsolódó formájában. Éppen ez a kettősség érdekes számomra: tiszteletben tartani egy másik család, egy másik kultúra hagyományát, miközben a saját konyhámban is helyet találok neki.
Talán éppen ettől válik egy étel igazán a mindennapjaink részévé: először megismerjük a történetét, aztán megszeretjük, végül már a saját emlékeink és ízeink is hozzákapcsolódnak.
