2010. augusztus 20., péntek

A kenyér, házikenyerünk



A kenyér, ez  a szó jó néhány éve már nálunk egyenlő a házi sütésű, friss, néha fűszeres, néha magos  általam  előállított kenyérrel.











 Emlékszem még  kislány koromban  nagymamám által  sütött kenyerekre ott   abban  dunántúli faluban ahol  a  nyarakat töltöttem. Egy egész hétre egy-,vagy két kenyeret  készített.
Előző este  a lisztet átszitálta, krumplit főzött, azt átnyomta krumpli nyomón, kovászt készített, volt egy fa teknő a kenyérsütéshez, dagasztáshoz ezt használta, letakarta konyharuhával az előkészített kenyértésztát, aztán reggel a szokásosnál is korábban kelt, dagasztott, egy hosszúkás ovális fonott kosarat kibélelt lisztezett konyharuhával,  ebbe tette a kenyértésztát  és vitte  a pékhez  mert a kenyér ott sült. Talán nem pontosan ebben a sorrendben és talán  ki is felejtettem valamit, akkor, ott néztem esténként mit csinál, de sose gondoltam volna egyszer milyen jó lenne ha pontosan feltudnám idézni. Most már késő, nincs kitől kérdezni. Részletekre emlékszem.  A kisült kenyeret többnyire  nagypapa hozta haza a péktől és már úgy melegen  ettünk belőle.
Na erre  jól emlékszem, csak  akkor hozza haza, hangoztatta mindig  ha  jól sikerült, szép lett  a kenyér mert Ő nem szégyenkezik, az egész falu lássa ...ha a kenyér nem olyan mint lennie kellene ..,erre persze  erre nem került sor a kenyér mindig olyan lett amilyennek lennie kell. Gyakran idézték fel, mesélték a kenyérkészítés kapcsán.... .,egy alkalommal  nagymama nem volt otthon nem emlékszem az okára   de  a nagynénémnek ( még ifjú lány volt) kellett kenyeret sütnie.  Nagypapa mondta neki mikor  mit, hogyan  kell tennie, eljutottak a dagasztásig,  nem lehetett könnyű, egy gyenge fiatal lánynak,  kérdezte  is nagyapát meddig kell  még dagasztani, mire a válasz,  amíg a gerendáról nem kezd  csöpögni  a víz   (azaz nem izzad meg annyira, hogy a homlokáról csorog  veríték).
Mikor megismertem Anyósomat  Ö is sütött még kenyeret igaz  Ő otthon, nem  a péknél. Evvel le is vett  lábamról, csodálkoztam és csodáltam mert akkor már évek óta nem találkoztam házi sütésű kenyérrel  ez ugyan kissé más volt mint  amit eddig megszoktam,   héja teljesen puha, de finom  .
Ma pedig ........ én sütöm a kenyeret .. nap mint nap ,nincs kenyérsütőm, sőt pontos receptem sem , de a környezetem  már pékséget nyittatna velem .Gyakran viszem ajándékba is  mert ez más mint amit az üzletben kapni..... íme néhány  fotó ....találomra .....


Mind az én pékségemből került ki 














Jó étvágyat ! 
 Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed, örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook, Instagram vagy pinterest oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról ! 



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Printfriendly

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...