A kenyér, ez a szó jó néhány éve már nálunk egyenlő a házi sütésű, friss, néha fűszeres, néha magos általam előállított kenyérrel.
Emlékszem még kislány koromban nagymamám által sütött kenyerekre ott abban dunántúli faluban ahol a nyarakat töltöttem. Egy egész hétre egy-,vagy két kenyeret készített.
Előző este a lisztet átszitálta, krumplit főzött, azt átnyomta krumpli nyomón, kovászt készített, volt egy fa teknő a kenyérsütéshez, dagasztáshoz ezt használta, letakarta konyharuhával az előkészített kenyértésztát, aztán reggel a szokásosnál is korábban kelt, dagasztott, egy hosszúkás ovális fonott kosarat kibélelt lisztezett konyharuhával, ebbe tette a kenyértésztát és vitte a pékhez mert a kenyér ott sült. Talán nem pontosan ebben a sorrendben és talán ki is felejtettem valamit, akkor, ott néztem esténként mit csinál, de sose gondoltam volna egyszer milyen jó lenne ha pontosan feltudnám idézni. Most már késő, nincs kitől kérdezni. Részletekre emlékszem. A kisült kenyeret többnyire nagypapa hozta haza a péktől és már úgy melegen ettünk belőle.
Na erre jól emlékszem, csak akkor hozza haza, hangoztatta mindig ha jól sikerült, szép lett a kenyér mert Ő nem szégyenkezik, az egész falu lássa ...ha a kenyér nem olyan mint lennie kellene ..,erre persze erre nem került sor a kenyér mindig olyan lett amilyennek lennie kell. Gyakran idézték fel, mesélték a kenyérkészítés kapcsán.... .,egy alkalommal nagymama nem volt otthon nem emlékszem az okára de a nagynénémnek ( még ifjú lány volt) kellett kenyeret sütnie. Nagypapa mondta neki mikor mit, hogyan kell tennie, eljutottak a dagasztásig, nem lehetett könnyű, egy gyenge fiatal lánynak, kérdezte is nagyapát meddig kell még dagasztani, mire a válasz, amíg a gerendáról nem kezd csöpögni a víz (azaz nem izzad meg annyira, hogy a homlokáról csorog veríték).
Mikor megismertem Anyósomat Ö is sütött még kenyeret igaz Ő otthon, nem a péknél. Evvel le is vett lábamról, csodálkoztam és csodáltam mert akkor már évek óta nem találkoztam házi sütésű kenyérrel ez ugyan kissé más volt mint amit eddig megszoktam, héja teljesen puha, de finom .
Mind az én pékségemből került ki
Jó étvágyat !
Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed, örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook, Instagram vagy pinterest oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése