Palacsinta mami módra, vagyis á la rozmaringesibolya

A palacsinta sütéssel elég hadi lábon állok, nem  azért mert nem tudnám, vagy nem szeretném.
Én már  ifjúkoromban is dobáltam és tudományomat  át is adtam időben (barátnőm gyerekeinek is, fiúnak, lánynak egyaránt).   - Anno  nálunk Apu sütötte a palacsintát,  Anyu egyszerűen kijelentette: Ő azt nem tudja megsütni itt, le is ragadt a dolog,  ám  enni szerette, sőt egy alkalommal  mikor még nagyban  névnapoztak  a" vállalatnál" több mint egy kiló  lisztből  sütöttem Neki  palacsintát,  ekkor még csak "tizenéveim"  elején járhattam.
Akkor mi a baj   ??   - Hát a szagelszívó,  ami nincs,  ami miatt az egész lakás illatozik  palacsintától, amit viszont nem viselek el. Ez ami kifogott rajtam, rajtam, aki kockás papíron terveztem meg az egész konyhámat és tíz év elteltével is elégedetten pásztázom szemeimmel  nap mint nap, csak  a szagelszívó....... az valahogy nem akar  a helyére kerülni, ennyi idő elteltével sem.
Férj szerint, én vagyok az oka!  Kellett nekem sziget, azaz félszigetre  tervezni  a tűzhelyet! 
Nincs az  mester( nem találtuk meg ) aki hajlandó lenne nekem egy csövet beilleszteni az oldalfalba lévő kéményig ......technikai probléma,   majd csak megoldom,  szerencsére még tíz évek vannak előttem ( optimista  ....)

Addig is,  próbálom  a palacsinta sütést  legalább télen,  valahogy elodázni, mert ilyenkor ugye mégsem lehet az ablakokat  ( van belőle  három jó nagy is )  sarkig nyitva tartani  egész nap. A gyermek viszont kevésbé megértő,  nem tolerálja  kitérő magatartásom,  Ő palacsinta párti, így aztán, Nagymama ( Bába) és Sógornőm  meg az Ő nagy lányai   sütik a palacsintákat  ez idő tájt.
Így történt ez tegnap is,  a gyermek a vendégségből  egy nagy tál fánkkal és számos palacsintával megpakolva tért haza.

Jó, jó de mit kezdjük a kihűlt  másnapos palacsintával  merült fel ma a kérdés.

Crêpe Suzette !!!-  jött a mentő ötlet, megkésett Zsuzsanna napi  ihlet .

A híres "Crêpe Suzette "  történetei:

              "Viktória angol királynő fia, a későbbi VII. Edward (1841-1910), Nagy-Britannia és Írország királya, India császára a könnyed szórakozás híve volt. Párizsban tartózkodván gyakran látogatta a színházi és operett előadásokat, kabarékat. Itt ismerkedett meg egy szubrettel, művésznevén Suzette-tel, akit gyakran elvitt vacsorázni Monsieur Charpentiers éttermébe.
A vendéglős a Walesi herceg kedvéért új édességet kreált, amit a trónörökösről akart elnevezni, ő azonban gálánsan átengedte a névadó szerepét a művésznőnek. Így született meg a mai napig egyik legkedveltebb francia palacsinta  "




               " Franciaország talán egyik legviharosabb korszakában történt, hogy a reneszánsz művészeket lelkesen pártoló Medici Katalin társadalmi és vagyoni helyzete ellenére nem tartozott a boldog hölgyek kategóriájába, férje, II. Henrik ugyanis kevés figyelmet szentelt ifjú hitvesének. A gyermekkorában megházasított, ám igencsak kicsapongó természetű király a szép Diana de Poitiers-t tüntette ki kegyeivel, és a szép dívára pazarolta kincsei legjavát. A megalázott Katalin egy darabig tűrte a hűtlen ifjú kalandjait, majd igazi asszony módjára úgy vélte, csak a gyomrán keresztül hódíthatja vissza imádott férjét. Mivel a király gyakran vadászott és ettől valószínűleg előbb-utóbb megéhezett, felesége gondoskodott arról, hogy minden alkalommal fenséges ételekben /természetesen édességekben/ is részesítse a fáradt harcost. A Crêpe Suzette   nevű vaníliaillatú narancsos palacsinta Katalin királynő konyhájában látta meg a napvilágot. Rossz nyelvek szerint az azóta szinte "nemzeti étellé" vált fogás feltálalása nem maradt hatás nélkül, Henrik ugyanis egyre inkább saját otthona felé kezdett el tekintgetni, és néhány évvel később az addig lekicsinyelt és meddőnek csúfolt királynő trónörökösökkel ajándékozta meg. Diana de Poitiers dicsősége pedig fokozottan elhalványult, hiszen még csak nyomában sem léphetett a felséges asszony tudományának. "


A  én mostani palacsintám  erősen a Crêpe Suzette  befolyása alatt  készült,  természetesen  semmi köze az eredeti recepthez,  hacsak  a narancs és  ....na de ez már túlzás ....

A palacsintákat  " kézműves" eperlekvárral töltöttem, hajtogattam  frissen facsart narancslével locsoltam és mindegyik tetejére egy -egy szem kockacukrot  ültetem. Ezután grill fokozaton   átsütöttem,  megvártam míg a cukor ráolvad, kissé karamelizálódik. Narancs karikákkal  tálaltam,  illetve  alkoholos ( zöld- dió likőrrel -,és levendula likőrrel ízesített) tejszínes csokoládéval locsolva  kínáltam .





2.változat:

Frissen sütött palacsintákkal készítve, a ( jelen esetben teflon) serpenyőben  2 kanál  cukrot felolvasztok karamellizálok,  ebbe egy narancs levét  belecsavartam  és 1-2 felkarikázott narancsot megforgatok ( így ráragad  a máz fényes lesz ) tovább már nem melegítem  ezután.  A frissen kisütött palacsintára amibe  bele lehet( de nem kötelező!)  egy darabka csokoládét csempészni (  szépen megolvad, ha  még forrón teszed bele ) öntjük  a narancsos öntetet és tetszés szerint meglocsoljuk  narancslikőrrel , de  a rumtopf  leve is  kitűnő  majd  meggyújtjuk  az alkoholt.( pár pillanat ). A tetejére is reszelhetünk  csokoládét.
A palacsintákat gyakorlatilag átitatjuk egy finom narancsos -enyhén alkoholos szósszal és ebben   szószban megforgatott narancsokkal kínáljuk . Nagyon finom !!!

Minden kedves Zsuzsa ismerősömre emlékezve  Zsuzsanna nap alkalmából, ....... kissé megkésve .


Jó étvágyat !
Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed,örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról !
 📷 https://www.instagram.com/rozmaringesibolya/