Ez a változat ropogós paprikával készül, fedő nélkül főzzük, így nem puhul túl a zöldség, és intenzív marad az íze is.
Egyszerű, nyári, vegetáriánus egytálétel, amit friss házi kenyérrel a legjobb enni.
A piros zománcos lábas, benne az illatozó lecsóval, a nyár színeit és illatát hozza a konyhába – de nekem valami mást is. Ahogy sistereg a tűzhelyen, eszembe jut József Attila Anyám című verse:
„Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek.”
Ez a néhány sor mindig megérint. Mert a lecsó nemcsak étel, hanem egy darabka otthon, egy falat emlék, egy adag törődés. Anyukám lecsója épp ilyen – kevés hozzávalóból, sok szeretettel készült.
Egy sor emlék nemcsak gyerek , de fitalal felnőtt koromból hányszor vért bennünket lecsóval haza....
Hozzávalók (4 főre):
-
2 kisebb fej vöröshagyma
-
1 kg húsos zöldpaprika
-
1 cső csípős paprika (elhagyható)
-
500 g érett paradicsom
-
1 evőkanál olívaolaj
-
tengeri só
(opcionálisan: egy szelet füstölt szalonna vagy egy kockacukor az ízhatás fokozásához)
Elkészítés
-
A hagymát félbevágjuk, majd vékonyan felszeleteljük.
-
A paprikát megmossuk, kicsumázzuk, karikákra vagy csíkokra vágjuk.
-
A paradicsomokat leforrázzuk, lehúzzuk a héjukat, és cikkekre vágjuk.
-
Egy lábas aljára kevés olajat öntünk (vagy zsiradékot olvasztunk), majd megdinszteljük benne a hagymát.
-
Rádobjuk a paprikát, jól átforgatjuk, picit átpirítjuk.
-
Hozzáadjuk a paradicsomot is, és fedő nélkül főzzük tovább, időnként megkeverve.
-
A paradicsom levet enged, ezért nem szükséges víz hozzáadása. Ízlés szerint sózzuk.
-
Amikor a szaft besűrűsödik, a paprika pedig még enyhén roppanós, készen is van.
Tipp:
Ha csípősen szeretjük, tehetünk hozzá erős paprikát is.
Édes ízre vágyunk?
Régen egy kockacukor került bele, de ma már a paradicsomok természetes édessége is elég lehet.
Milyen a jó lecsó?
A tökéletes lecsó
roppanós, nem szétfőtt, az alapanyagok jellegzetes íze megmaradt, kiérezhető .
Olvastam egyszer valahol és teljesen egyetértek vele. Bár lecsót mindenki tud
főzni azt nem lehet elrontani azért néhány dologra érdemes figyelni ilyen a túl fűszerezés, túl főzés és az alapanyagok
megfelelő sorrendben adása az ételhez a
főzés során.
A fenti alap receptet vagyis natúr lecsó receptjét , kiegészíthetjük a lecsót lehet gazdagítani tetszés szerint szalonnával, tojással, kolbásszal, tarhonyával ahogy arra gyermekkoromból emlékszem.
Akkor már önálló fogás lesz, mint a tojásos lecsó, kolbászos lecsó, tarhonyás lecsó.
Én gyakran készítem így natúr és frissen sültek mellé kínálom, de csak magában friss házi kenyérrel kovászos uborkával is isteni.
Legutóbb nokedlit készítettem hozzá. A nokedli tetejére halmoztam a lecsót, arra jött egy szelet frissen sült szűzérme és friss fehér sajttal megszórtam az egészet, házi kovászos uborkát kínáltam mellé.
Az ötletet családi recept adta szintén, az eredeti változata: túrós csusza lecsóval.
Természetesen a klasszikus lecsós hátszín is gyakran készül, valamint a közeli rokon a bélszín Budapest módra is
Ahány nemzet, annyi lecsó – bár ez így kicsit leegyszerűsítés, mégis van benne igazság. A magyar konyha egyik legkedveltebb nyári étele a lecsó, amit nálunk legtöbbször hagymával, paprikával, paradicsommal készítünk – néha tojással, rizzsel, kolbásszal vagy akár tarhonyával dúsítva.
De nem vagyunk egyedül a világon, akik ebből az alaphármasból főételt vagy köretet alkotnak:
-
Franciaország: a ratatouille egy provanszi zöldségragu, amely cukkinit, padlizsánt, hagymát, paradicsomot és paprikát használ – olívaolajjal, fokhagymával, kakukkfűvel ízesítve.
-
Balkán: a đuveč vagy sataraš rokonítható a lecsóhoz, gyakran rizzsel, néha hússal, padlizsánnal készül.
-
Kaukázus és Közel-Kelet: a shakshuka Észak-Afrikából származik, tojással sült, fűszeres paradicsom-paprika-hagyma ragu. Köménnyel, paprikával, gyakran harissával ízesítik.
-
Olaszország: a peperonata paprikás paradicsomos fogás, gyakran savanyított jegyekkel (balzsamecet, kapribogyó).
Spanyolország: a pisto manchego a spanyol változat – cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, hagyma – tojással vagy sonkával tálalva.
A lecsó tehát nem csupán recept, hanem kulturális metszéspont.
Hogy ki mit tesz bele, az nemcsak ízlés, hanem éghajlat, hagyomány és identitás kérdése is.Ebben a bejegyzésben most a magyar lecsóval indulunk, de nemzetközi kitekintéssel, és pár ötlettel is jövök, hogyan lehet feldobni vagy éppen „hazahozni” a világ lecsóit a saját konyhánkba.
Kapcsolódó receptek
-
Shakshuka – a közel-keleti tojásos lecsó
-
Ratatouille – francia zöldségragu nyári verzióban
-
Sataraš – balkáni paprika-paradicsom ragu
Jó étvágyat!
Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt a receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:
📷 Instagram – rozmaringesibolya
🖼 Pinterest – rozIbolya
🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya
Frissítve 2025.június
VálaszTörlés