Itt van/volt május 1.
Szerbiában mindenki korán kel és útra kel ki a zöldbe a fővárosiak a a Kosutnjakra igyekeznek ( olyan ez mint a budapestieknek a Budai hegyek ),vagy a város közeli Avalára (TV-torony hegye). Aki korábban érkezik annak jobb hely jut ezért érdemes sietni. Prvi majski uranak így hívják, vagyis korán érkezés ? Piknik és roston sütés a hagyományoknak megfelelően az e napi program .
Ilyenkor előkerülnek a grillsütők, készül a pleskavica , cevapcici.
Mi Sumadiát a főváros környékét (kb 50 km ) vettük célba néhán yéve ( 2012-ben) , elképzelésünk szerint itt látogattuk volna meg néhány etno celot ( skanzent ?) ami természetesen étteremmel is rendelkezik. Sajnos sok helyen az elnevezés elég megtévesztő, inkább csak éttermet takar.
Sejtettük hogy hatalmas tömeg lesz a "zöldben " a rostsütő helyeken, de tömve voltak a különböző városkörnyéki "etno selo"-k éttermei is hatalmas forgalmat bonyolítva.Utunk során betértünk mi néhány ismert helyre. Egyiket ebédidőben kerestük fel, természetesen szabad asztalt - helyet találni lehetetlen volt.A sürgölődő pincérek sietősen szolgálták ki a hatalmas vendég sereget. Sajnos azt is meg kellett állapítanom a minőség rovására.
Tovább menve több számba jöhető lehetőséget is el kellett vetnünk a " nagy érdeklődés" miatt.
Bukovinát majd máskor keressük fel .
Végül az arendelovaci parkban üldögélő nyugdíjas pár tanácsára, akik nem csak minket igazitottak útba, előttünk egy fiatal párnak ajánlottak vacsorázó helyet. a városka széli GRB nevezetű helyet választottuk, mondván nem fogunk csalódni.
Mire odaértünk a miniszter úr aki szintén itt ebédelt ép távozóban volt, így szerencsénkre akadt egy üres asztal számunkra is.
Igaz " csak " kertben a barackfa alatt. Nekem pont ez tetszett benne. Néhány asztal hanyagul kitéve az árnyékba, ahogy a nap ment lefelé az asztalokat annak mozgásának megfelelően elmozdítva, hogy ne érje a vendégeket a korai nyári melegben tűző nap.(30 fok?)
A pincérek itt is szemmel láthatóan kimerültek, igaz elmúlt már talán négy óra is mire asztalhoz ültünk. Udvariasan elnézést kérnek, túl nagy a mai forgalom.
Ropogós damasztot hoznak, abroszt cserélnek, jön az ital is.
Kicsit megint szabadkoznak a késlekedésért. A belső termek tele vannak a terasz úgyszintén.
Étlapot nem kapunk, ám a felszolgáló hölgy gyorsan elmondja miből választhatunk, később felfedezzük van étlap is, kitudja az miért nem jutott el hozzánk.
Amikor a mellettünk levő asztalnál rendelnek, elcsípek néhány mondatfoszlányt "- így gyorsabb,..... ezt javasoljuk, ezt tessék választani.....-"
Roston sültet választunk, fehér pecsenye illetve füstölt fehérpecsenye valamint Karadordeva snicla ( kajmakkal töltött rántott szelet rolo formában itt, máshol sonka is van benne), ami a ház specialitásaként ajánlott.
Az étel korrekt, ám semmi több. Nem vagyunk elragadtatva tőle, a tányérokon semmi díszítés csak a hús. A "pogacsa" azaz kenyér, külön kistányéron érkezik, nekem kicsit olajosnak tűnik.
A fejessaláta amit külön kérésre natur hoztak ki, a jobb választás, a sopska " feledhető".
A palacsintákkal feltehetően semmi baj, a gyerekek percek alatt eltüntették a tányérjukról.
Este felé jutottunk a fel a hegytetőn megbújó etno selo-ba Orasac felett.
Néhány vendég még ült az asztaloknál, a zenészek még húzták a talp alá valót de már nem sok élet volt itt.Vége a napnak egy hosszú és fáradtsztó napnak, a kimerült pincérek nem siettek azon asztalokat sem leszedni ahonnan már távoztak a vendégek. A tulaj a konyhában ép a bárány pecsenyéből kanyarított egy darabot - mikor benéztünk -, kóstolta, megállapítva jól sikerült. Később készségesen mutatta be a szállást, próbálta előcsalogatni a már feltehetően nyugovóra tért vad- disznót a gyümölcsös mögött, nem sok sikerrel.
Sebaj majd legközelebb..
Azóta nem jártunk arra
Milyen lehetett a majális az idén ?? Nem tudjuk , én az emlékeimben azóta is őrzöm a barackfa alatt otthonosan terített asztalok képeit.
..
Szerbiában mindenki korán kel és útra kel ki a zöldbe a fővárosiak a a Kosutnjakra igyekeznek ( olyan ez mint a budapestieknek a Budai hegyek ),vagy a város közeli Avalára (TV-torony hegye). Aki korábban érkezik annak jobb hely jut ezért érdemes sietni. Prvi majski uranak így hívják, vagyis korán érkezés ? Piknik és roston sütés a hagyományoknak megfelelően az e napi program .
Ilyenkor előkerülnek a grillsütők, készül a pleskavica , cevapcici.
Mi Sumadiát a főváros környékét (kb 50 km ) vettük célba néhán yéve ( 2012-ben) , elképzelésünk szerint itt látogattuk volna meg néhány etno celot ( skanzent ?) ami természetesen étteremmel is rendelkezik. Sajnos sok helyen az elnevezés elég megtévesztő, inkább csak éttermet takar.
Sejtettük hogy hatalmas tömeg lesz a "zöldben " a rostsütő helyeken, de tömve voltak a különböző városkörnyéki "etno selo"-k éttermei is hatalmas forgalmat bonyolítva.Utunk során betértünk mi néhány ismert helyre. Egyiket ebédidőben kerestük fel, természetesen szabad asztalt - helyet találni lehetetlen volt.A sürgölődő pincérek sietősen szolgálták ki a hatalmas vendég sereget. Sajnos azt is meg kellett állapítanom a minőség rovására.
Tovább menve több számba jöhető lehetőséget is el kellett vetnünk a " nagy érdeklődés" miatt.
Bukovinát majd máskor keressük fel .
Végül az arendelovaci parkban üldögélő nyugdíjas pár tanácsára, akik nem csak minket igazitottak útba, előttünk egy fiatal párnak ajánlottak vacsorázó helyet. a városka széli GRB nevezetű helyet választottuk, mondván nem fogunk csalódni.
Mire odaértünk a miniszter úr aki szintén itt ebédelt ép távozóban volt, így szerencsénkre akadt egy üres asztal számunkra is.
Igaz " csak " kertben a barackfa alatt. Nekem pont ez tetszett benne. Néhány asztal hanyagul kitéve az árnyékba, ahogy a nap ment lefelé az asztalokat annak mozgásának megfelelően elmozdítva, hogy ne érje a vendégeket a korai nyári melegben tűző nap.(30 fok?)
A pincérek itt is szemmel láthatóan kimerültek, igaz elmúlt már talán négy óra is mire asztalhoz ültünk. Udvariasan elnézést kérnek, túl nagy a mai forgalom.
Ropogós damasztot hoznak, abroszt cserélnek, jön az ital is.
Kicsit megint szabadkoznak a késlekedésért. A belső termek tele vannak a terasz úgyszintén.
Étlapot nem kapunk, ám a felszolgáló hölgy gyorsan elmondja miből választhatunk, később felfedezzük van étlap is, kitudja az miért nem jutott el hozzánk.
Amikor a mellettünk levő asztalnál rendelnek, elcsípek néhány mondatfoszlányt "- így gyorsabb,..... ezt javasoljuk, ezt tessék választani.....-"
Roston sültet választunk, fehér pecsenye illetve füstölt fehérpecsenye valamint Karadordeva snicla ( kajmakkal töltött rántott szelet rolo formában itt, máshol sonka is van benne), ami a ház specialitásaként ajánlott.
Az étel korrekt, ám semmi több. Nem vagyunk elragadtatva tőle, a tányérokon semmi díszítés csak a hús. A "pogacsa" azaz kenyér, külön kistányéron érkezik, nekem kicsit olajosnak tűnik.
A fejessaláta amit külön kérésre natur hoztak ki, a jobb választás, a sopska " feledhető".
A palacsintákkal feltehetően semmi baj, a gyerekek percek alatt eltüntették a tányérjukról.
Este felé jutottunk a fel a hegytetőn megbújó etno selo-ba Orasac felett.
Néhány vendég még ült az asztaloknál, a zenészek még húzták a talp alá valót de már nem sok élet volt itt.Vége a napnak egy hosszú és fáradtsztó napnak, a kimerült pincérek nem siettek azon asztalokat sem leszedni ahonnan már távoztak a vendégek. A tulaj a konyhában ép a bárány pecsenyéből kanyarított egy darabot - mikor benéztünk -, kóstolta, megállapítva jól sikerült. Később készségesen mutatta be a szállást, próbálta előcsalogatni a már feltehetően nyugovóra tért vad- disznót a gyümölcsös mögött, nem sok sikerrel.
Sebaj majd legközelebb..
Azóta nem jártunk arra
Milyen lehetett a majális az idén ?? Nem tudjuk , én az emlékeimben azóta is őrzöm a barackfa alatt otthonosan terített asztalok képeit.
..
