A halloween töklámpás csak a 19. században kapcsolódott a tökhöz.
Előtte Európában inkább répából faragtak.
A leves viszont mindig „melegítő ellenpont” volt az őszi ünnepek idején.
A fenti képeken látható faragott tököket Pavlicsek Csabától kölcsönöztem .
A sütőtökkrémleves gasztrotörténeti háttere
Egy téli klasszikus, amely kontinenseket köt össze
A sütőtökkrémleves ma már szinte minden konyhában ismerős fogás. Egyszerre otthonos, melengető és sokféleképpen variálható étel, amely különösen a hideg hónapokban kerül előtérbe. Kevesen gondolnak bele azonban, hogy ez a selymes leves valójában hosszú utat tett meg, mire eljutott a mai tányérunkra.
Története az amerikai kontinens őslakos kultúráitól indul, majd Európán át vezet egészen a modern, nemzetközi konyháig.
A krémleves megszületése: Franciaország és Itália
A mai értelemben vett sütőtökkrémleves kialakulásában a francia konyha játszott kulcsszerepet. A „velouté de potiron” vajjal, alaplével és tejszínnel készült, selymes állagú levesként vált ismertté.
Ez a technika teremtette meg azt az elegáns, krémes formát, amelyet ma is alapnak tekintünk.
Észak-Itáliában a „vellutata di zucca” hasonló szerepet tölt be. Gyakran parmezánnal, szerecsendióval és vajjal készítik, és ünnepi, őszi-téli fogásnak számít.
Közép-Európa és a tökmagolaj hagyománya
Ausztriában és Dél-Németországban, különösen Stájerországban alakult ki a híres tökmagolajos változat. A „Kürbissuppe” pirított tökmaggal és sötétzöld tökmagolajjal készül, amely karakteres ízt és látványos megjelenést ad a levesnek.
Ez a hagyomány nagy hatással volt a magyar és a környező országok konyhájára is.
A Kárpát-medence és a Balkán útja
Magyarországon és a Balkánon a sütőtök sokáig elsősorban sült formában volt népszerű. A krémleves csak a 20. század második felében, a vendéglátás, a női magazinok és a modern konyhai trendek hatására terjedt el.
A balkáni változatokban gyakran megjelenik:
a joghurt,
a fokhagyma,
a csípős paprika,
a füstös ízvilág.
Ezek a helyi ízek sajátos karaktert adnak a levesnek.
Keleti és ázsiai változatok
A Közel-Keleten a sütőtöklevest gyakran fahéjjal, római köménnyel, korianderrel és joghurttal ízesítik. Törökországban és Libanonban a leves sokszor ünnepi alkalmakon is megjelenik.
Délkelet-Ázsiában, például Thaiföldön és Vietnamban kókusztejjel, citromnáddal és chilivel készül. Ezek a változatok már a helyi „komfortételek” közé tartoznak.
Egy alap – ezerféle arc
A sütőtökkrémleves egyik legnagyobb ereje a sokoldalúságában rejlik. Ugyanabból az alapanyagból egészen különböző karakterű levesek születhetnek, attól függően, milyen fűszerezést és kiegészítőket választunk.
Más-más hangulatot teremt:
-
Gyömbér és chili – frissítő, csípős, „felébresztő” változat a hideg napokra
-
Fahéj és vanília – lágy, kissé desszertszerű, ünnepi hangulatú leves
-
Narancs vagy citrushéj – könnyedebb, mediterránabb irány
-
Fokhagyma, kakukkfű, rozmaring – földközeli, rusztikus ízvilág
Így a sütőtökkrémleves egyszerre lehet keleties, ünnepi, klasszikus vagy modern – mindig az aktuális hangulatunkhoz igazodva.
Állag és sűrűség: krémtől a „vékony levesig”
Nemcsak az ízek, hanem az állag is szinte végtelen variációt kínál.
Lehet:
-
sűrű, kanálmegállós krémleves,
-
könnyedebb, hígabb, szinte áttetsző leves,
-
köztes, selymesen folyós változat.
A sűrítéshez sokféle alapanyag áll rendelkezésre:
-
burgonya
-
tejszín vagy kókusztej
-
vaj
-
pirított tökmag
-
tökmagolaj
-
akár egy kevés bor is
Bármi kerül bele, az étel mégis megmarad annak, ami: sütőtökkrémlevesnek – csak mindig egy kicsit más személyiséggel.
hozzávalók :
- 1 kg sütőtök
- 1/2 póréhagyma
- 1-2 gerezd fokhagyma
- só
- vanília
- 3 dl tej
- 1 l erőleves, húsleves
- 1 dl vörös bor
- chili paprika (őrölt vagy pehely)/optionális
elkészítése:
A megmosott sütőtököt felkockázom, természetesen a héját levágom. Sós vaníliás tejben felteszem főni, póréhagymával, fokhagymával, kevés idő múlva felöntöm erőlevessel, ha megpuhult a tök, dúsítom a tejszínnel, újból felforralom és hozzáadom a vörösbort, mixelem, palacsinta metélttel vagy levesgyönggyel forrón tálalom.
