Olasz fagioli al purè – krémes fehér bab recept böjti időszakra

Olasz „fagioli al purè” – krémes bab a böjti időszakban

A farsang lezárultával lassan megérkezünk a húsvét előtti böjti időszakhoz. Ilyenkor sokan ösztönösen keresik azokat az ételeket, amelyek egyszerre táplálóak, mégis könnyebbek, letisztultabbak. A bab évszázadok óta ilyen alapanyag: egyszerű, szerény, mégis rendkívül sokoldalú.

Ezúttal egy olasz klasszikus, a fagioli al purè, vagyis a krémesre passzírozott fehér bab kerül a fókuszba – egy olyan fogás, amely főételként is megállja a helyét.

Mediterrán gyökerek – honnan származik?

A babpüré jellegű ételek elsősorban Közép-Olaszországban terjedtek el:

• Toszkána

• Umbria

• Lazio

• Marche vidéke

Ezeken a tájakon a „cucina povera”, vagyis a szegénykonyha hagyományai erősek: kevés alapanyagból, nagy tudással készültek laktató fogások.

A fehér bab, az olívaolaj, a fokhagyma és a friss fűszernövények – különösen a rozmaring – együttese máig meghatározza ezt a stílust.

A fagioli al purè gyakran:

• pirított kenyérrel,

• focacciával,

• párolt zöldségekkel
  kerül az asztalra.

Babkása, babsterc és mediterrán rokonok

A krémes babételek nem csak Olaszországban ismertek.

A magyar konyhában:

• a babkása

• és a babsterc

jelent hasonló, sűrű, tartalmas fogást. Ezek liszttel, rántással készülnek, míg az olasz változat inkább a bab természetes krémességére épít.

A blogon már szereplő babsterc és böjti babaleves is szépen illeszkedik ebbe a hagyományba – más formában, de ugyanazzal az alapgondolattal: egyszerűség, jóllakottság, időtállóság.

Toszkán krémes bab rozmaringgal

Hozzávalók (4 főre)

• 500 g fehérbab

• 1,5-2 l víz

• 1 babérlevél

• 1 ág rozmaring

• 4 gerezd fokhagyma

• 4 ek extra szűz olívaolaj

• tengeri só

• frissen őrölt bors

• reszelt citromhéj (opcionális)

• pirított kenyér

Elkészítés

1. A babot 8–12 órára beáztatjuk.

2. Friss vízben babérlevéllel puhára főzzük.

3. Leszűrjük, a főzőléből félreteszünk.

4. Botmixerrel vagy szitán áttörjük, fokozatosan adagolva a főzőlevet.

5. Serpenyőben olívaolajon megfuttatjuk a fokhagymát és rozmaringot.

6. Beleforgatjuk a pürét, sózzuk, borsozzuk.

7. Tálaláskor olívaolajjal meglocsoljuk, citromhéjjal frissítjük.

Tálalás

• pirított kovászos kenyérrel

• fokhagymás pirítóssal

• sült zöldségekkel

• friss salátával

Egy kevés extra olívaolaj és friss rozmaring a tetején még jobban kiemeli az ízeket.

A fagioli al purè tökéletes példája annak, hogy a böjti ételek nem lemondást jelentenek, hanem visszatérést az alapokhoz.

Egy tányér krémes babban benne van:

• a föld íze,

• a mediterrán napfény,

• és a nagymamáink konyhájának emléke is.

Akár a hazai babkása, akár az olasz babkrém kerül az asztalra, mind ugyanazt üzeni: az egyszerűség gyakran a legnagyobb gazdagság.

Érdekes különbség, hogy míg a magyar konyhában gyakran alkalmazzák a szódabikarbónát vagy a főzővíz leöntését a bab „könnyítésére”, addig az olasz hagyomány inkább a természetes megoldásokra épít: hosszú áztatásra, emésztést segítő fűszerekre és jó minőségű olívaolajra. A cél nem a bab „megszelídítése”, hanem az ízének megőrzése.

Bab és egészség – a természetes „hiánypótló”

A bab nemcsak ízletes és sokoldalúan felhasználható, hanem igazi táplálkozási szuperhős is:

 Fehérje és ásványi anyag

• Fehérjében gazdag, ezért húsmentes napokon vagy böjt idején is főételként kiváló.

• Kálium, magnézium, vas és cink forrása.

 Rostokban gazdag

• Oldható és oldhatatlan rostokkal támogatja az emésztést.

• Segít a vércukor stabilizálásában és a jóllakottság érzésében.

 „Hiánypótlás” a különböző diétákban

• Vegetáriánus és vegán étrendben természetes fehérjeforrás.

• Gluténmentes és laktózmentes: széles körben alkalmazható.

• Kiváló alapanyag csökkentett húsfogyasztás vagy böjti időszakok alatt.

 Szívbarát és metabolikus előnyök

• Rosttartalma csökkenti a koleszterinszintet.

• Lassú felszívódású szénhidrát → ideális energiapótló.

---

 Tippek az emészthetőséghez (olasz és magyar praktikák)

• Hosszú áztatás és lassú főzés – olasz hagyomány.

• Emésztést segítő fűszerek: rozmaring, babér, fokhagyma.

• Olívaolaj a végén: nemcsak ízesít, hanem támogatja az emésztést.

• Magyar praktikák: szódabikarbóna és főzőlécsere – gyorsít, de az ízt módosítja.

Összefoglalva: a bab egyszerre tápláló, laktató és könnyen beilleszthető a diétás vagy böjti étrendbe. Nem csoda, hogy évszázadok óta „alapélelmiszerként” szolgál Európa paraszti és mediterrán konyháiban.

Kapcsolódó receptek a blogon:
– Babsterc
– Böjti bableves
– Pasta e fagioli
– Hagymás bab

- Fehér szárazbableves

- Babos pogácsa

Jó étvágyat! 

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

 📷 Instagram – rozmaringesibolya 

🖼 Pinterest – rozIbolya 

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya

Vörösboros szarvas pörkölt -a vad apróhús klasszikus feldolgozása

A szarvaspörkölt a magyar vadkonyha egyik legfontosabb alappillére. Nem véletlen, hogy a vad apróhúsának feldolgozásakor leggyakrabban pörkölt készül: ez az elkészítési mód egyszerre praktikus, hagyományos és ízben is a legtöbbet hozza ki a húsból.

Az alap pörkölttel kapcsolatos technológiai tudnivalókról részletesen itt írok: [link az alap pörkölthöz].)

Miért éppen pörkölt készül a szarvas apróhúsából?

A vadfeldolgozás során ritkán keletkeznek nagy, egyben süthető húsrészek. A legtöbb esetben:

• lapocka,

• nyak,

• combszélek,

• bordaközti részek,

• inasabb, rostosabb húsrészek

maradnak vissza.

Ezek önmagukban kevésbé alkalmasak gyors sütésre, viszont ideálisak lassú pároláshoz.

A pörkölt azért vált a leggyakoribb feldolgozási móddá, mert:

• a hosszú főzés fellazítja a rostokat,

• a szaft megőrzi a hús nedvességét,

• az apróbb darabok egyenletesen puhulnak,

• a fűszerezés kiegyensúlyozza a vad karakterét.

Egyszerűen fogalmazva: a pörkölt „megszelídíti” a szarvashúst, miközben megőrzi annak jellegét.

A szarvas húsa:

• nagyon sovány,

• sötét színű,

• erősen rostos,

• ásványi anyagokban gazdag,

• jellegzetesen „erdei” ízű.

Zsírtartalma alacsony, ezért könnyen kiszáradna sütéskor. A pörköltben viszont a szaft és a zsiradék megvédi ettől, így omlós és szaftos marad.

vadászat és konyha

A szarvas évszázadokon át a főúri és nemesi konyha egyik legfontosabb alapanyaga volt. A vadászat nemcsak élelmiszer-beszerzés, hanem társadalmi esemény is volt.

A levágott vad teljes feldolgozása gazdasági és erkölcsi kérdésnek számított: semmi nem veszhetett kárba. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az apróbb húsrészekből főként pörkölt készült.

A vörösbor használata a 18–19. századtól terjedt el, amikor a borvidékek közelsége természetessé tette a borral való főzést.

A vörösbor szerepe a szarvaspörköltben

A vörösbor nem csupán ízesítő, hanem technológiai elem is:

• savtartalma segíti a hús puhulását,

• oldja az izomrostokat,

• kerekíti az ízeket,

• elmélyíti a szaft színét.

A szarvas markáns aromájához különösen jól illik.

Ajánlott borok:

• Kékfrankos

• Bikavér

• Cabernet franc

• Kadarka

Mindig száraz, jó minőségű bort használjunk.

Vörösboros szarvaspörkölt recept

Hozzávalók (4–6 főre)

• 1 kg szarvas apróhús (lapocka, nyak, combszél)

• 100 g sertészsír

• 250 g vöröshagyma

• 3 gerezd fokhagyma

• 18–20 g fűszerpaprika

• 2,5 dl száraz vörösbor

• 2 babérlevél

• 1–2 szem borókabogyó

• só, bors

• 1 tk majoránna

• 1 tk kakukkfű

• 1 tk kömény(?)

• 1 db paradicsom

• 1 db zöldpaprika

• alaplé vagy víz (szükség szerint)

• 
  

• Elkészítés

1. A húst 3 cm-es kockákra vágjuk, inas részeit megtisztítjuk.

2. A zsíron a hagymát lassan, világosbarnára pirítjuk.

3. Lehúzzuk a tűzről, hozzáadjuk a paprikát, elkeverjük.

4. Rátesszük a húst, fehéredésig pirítjuk.

5. Hozzáadjuk a fokhagymát és a fűszereket.

6. Felöntjük a borral, majd kevés alaplével.

7. Lefedve, kis lángon 2,5–3 órán át pároljuk.

8. Közben csak annyi folyadékot pótolunk, amennyi feltétlen szükséges.

A kész pörkölt húsa omlós, szaftja sötét, koncentrált legyen.

Ajánlott köretek:

sósvízben főtt burgonya,  dödölle,juhtúrós sztrapacska

A boróka bogyó a vadpörkölt egyik nélkülözhetetlen fűszere. Egész bogyóként kerül a fazékba, ahol lassú főzés során mély, gyantás, enyhén fanyar aromát ad a húsnak. Nemcsak a szarvas, de az őz és a vaddisznó fogásokat is harmonizálja, különösen, ha vörösborral vagy áfonyalekvárral párosítjuk. Európai vadászkonyhákban évszázadok óta a boróka a tradicionális ízjegy, amely nélkül a vadételek egyszerűen nem lennének teljesek.A kakukkfű  szintén évszázadok óta a vadételek egyik legfontosabb kísérője. Enyhén fanyar, erdei aromája tökéletesen harmonizál a szarvashús természetes karakterével, anélkül hogy elnyomná annak ízét.

A szarvaspörkölt nem csupán a hús és a paprika találkozása: a megfelelő fűszerezés adja meg az étel karakterét, erdei jellegét és komplex, harmonikus ízét. Ebben kiemelt szerepe van a kakukkfűnek, borókabogyónak és az áfonyának, akár lekvár formájában.

Miért passzol az áfonya és az erdei gyümölcs a vadpörkölthöz?

Meglepő módon  illik  egymáshoz ,a  vadpörkölt mellé kínált áfonya vagy erdei gyümölcs nem pusztán díszítés, hanem tudatos ízharmónia. A bogyós gyümölcsök friss savassága ellensúlyozza a hús telt, mély karakterét, miközben természetes módon kapcsolódik az erdei környezet ízvilágához.

Nem véletlen, hogy Európa számos vadkonyhájában – a némettől az osztrákon át a franciáig – hagyomány a vadételek gyümölcsös kísérése. Az áfonyalekvár egyszerre frissít, kiemel és keretet ad a pörkölt ízeinek.

Bár a szarvaspörkölt a magyar vadkonyha egyik alappillére, nem tekinthető kizárólag hazai sajátosságnak. Európa-szerte megtalálhatóak a szarvas lassan párolt, boros raguval készülő változatai: a német Hirschragout, a francia civet de cerf vagy az olasz spezzatino di cervo mind ugyanarra a hagyományra épülnek. A magyar konyha sajátossága a hangsúlyos fűszerpaprika és a rusztikus elkészítés, amely paraszti és vadászkonyhai gyökereket egyaránt őriz.

Jó étvágyat! 

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól: 

 📷 Instagram – rozmaringesibolya 

🖼 Pinterest – rozIbolya 

🖋 Facebook – Rozmaring & Ib

A palacsinta világnapja – Február 2.

Február elején még tél van. Hideg reggelek, szürke délutánok, lassan múló napfény. Ilyenkor különösen jól esnek azok az ételek, amelyek nemcsak jóllakatnak, hanem meg is melengetnek – kívül-belül. A palacsinta pontosan ilyen.

Nem véletlen, hogy február 2-ához, a palacsinta világnapjához számos országban régi hagyományok kapcsolódnak. Egy egyszerű, kerek, aranyszínű sütemény, amely évszázadok óta a fényt, a megújulást és az otthonosságot jelképezi.

A palacsinta világnapja számomra nemcsak egy gasztroünnep, hanem egy családi történet része is.

Nálunk mindig apukám sütötte a palacsintát. Valahogy így alakult, természetesen, magától értetődően. Később én vettem át a stafétát, ma pedig már a fiam is továbbviszi ezt a hagyományt.

A családban mindenkinek megvan a maga kedvence. A férjem a mákos palacsintáért rajong, de nagy sikere van a házi gyümölcsdzsemesnek, a diós és a klasszikus Gundel-palacsintának is. A túrós pedig örök alapdarab.

Amíg a gyerekek kicsik voltak, gyakran „csaltam”: először mindig sós palacsinta került az asztalra – húsos, sonkás, gombás, sajtos vagy spenótos töltelékkel –, és csak utána következhettek az édesek.

Még a levesekben is megjelent: a sütőtökkrémlevesbe például gyakran került palacsintametélttel készült levesbetét.

A palacsinta nálunk kizárólag a nagymamától örökölt, régi palacsintasütőben készül. Ebből nem engedek – számomra ez ugyanúgy része az íznek, mint maga a recept.

A palacsintaszerű ételek története egészen az ókorig vezethető vissza.

Az ókori görögök és rómaiak már készítettek lisztből, tojásból és mézből készült lepényeket. Ezek még nem a mai értelemben vett palacsinták voltak, de alapelvük – folyékony tészta, forró felület, gyors sütés – már megjelent.

A középkorban Európában a palacsinta fontos szerepet kapott a böjti időszak előtt. A háztartások ilyenkor felhasználták a tojást, tejet, vajat, hogy ne menjenek kárba. Így vált a palacsinta a „kamrakiürítés” egyik legfinomabb formájává.

 Gyertyaszentelő és a palacsinta

Február 2-a a keresztény naptárban Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Franciaországban ezen a napon ünneplik a La Chandeleur-t, vagyis a palacsinta napját.

A palacsinta itt szimbolikus jelentést kapott:

• kerek formája a napot jelképezi,

• arany színe a fényt idézi,

• a tél végét és a tavasz közeledtét üzeni.

Egy régi francia hagyomány szerint, ha palacsintasütés közben pénzérmét tartunk a kezünkben, és sikerül feldobni a palacsintát, akkor bőséges év vár ránk.

Szinte nincs olyan konyha, ahol ne létezne a palacsinta valamilyen formája:

• Franciaország: crêpe

• Magyarország: töltött palacsinta

• Oroszország: blini

• Amerikai Egyesült Államok: vastag pancake

• Ausztria: palatschinken

• Németország: pfannkuchen

Bár a formák és receptek eltérnek, az alapgondolat közös: egyszerű alapanyagokból, szeretettel készült étel.

A palacsinta sokak számára nemcsak desszert, hanem emlék is.

Gyerekkori vasárnapok, nagyszülők konyhája, a serpenyő sercegése, a várakozás, hogy mikor készül el a következő adag. Kevés étel kapcsolódik ennyire szorosan a családi élményekhez.

Talán ezért is maradt népszerű évszázadokon át: mert nemcsak jó íze van, hanem története is.

A februári palacsintázás egyfajta átmenet a tél és a tavasz között.

A kerek forma az év körforgását, a megújulást jelképezi. A meleg tészta és az édes töltelék pedig azt üzeni: még van idő megállni, együtt lenni, megosztani egy egyszerű örömöt.

Számomra a palacsinta mindig több volt, mint egy gyors desszert. Egy híd a generációk között, egy biztos pont a változó évszakokban. Február elején különösen jólesik elővenni a serpenyőt, megkeverni a tésztát, és egy kicsi napfényt sütni magunknak a tél közepén.

Kapcsolódó palacsintás bejegyzések a blogon

Ha február 2-án, a palacsinta világnapján tovább barangolnál a palacsinták világában, ezeket a bejegyzéseket is ajánlom:

•  Hortobágyi palacsinta – sós klasszikus 

• Bodzás-epres palacsinta – friss, szezonális desszert

•  Crêpe Suzette – francia elegancia narancsos mártással

• Alma köntösben - palacsinta tésztábabújtatott sült alma

Jó étvágyat! 

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól: 

 📷 Instagram – rozmaringesibolya 

🖼 Pinterest – rozIbolya 

🖋 Facebook – Rozmaring & Ib

„Januári grill: szarvas, zsálya, bor és parázs”

A vadételek világa számomra nem ismeretlen. Számtalan recept, pörkölt, ragu, lassan főtt és ünnepi fogás készült már a konyhámban. Mégis, most egy kicsit ismeretlen vizekre evezünk. A grillezés, a roston sütés terepén otthonosan mozgok, de vad hús eddig ritkán került a rácsra.

Most először próbálkozom vele így. Kíváncsian, némi izgalommal, és persze nyitottsággal várom az eredményt. Vajon megmutatja-e ezen a módon is azt a különleges karaktert, amit a vadban annyira szeretek?

A fűszerezésnél most a zsályára esett a választásom. Január van, hideg van, mégis ott zöldell a kertben néhány friss levél. Igaz, rozmaring és kakukkfű is akadna, de most a zsálya balzsamos, kissé fanyar illata tűnt a legjobb társának. Vajban vagy olívaolajban átmelegítve különösen szépen kinyílik az aromája, és finoman simul a szarvas ízéhez.

Talán azért is szeretem annyira a vadat, mert mindig egy kicsit többet jelent, mint egy „hétköznapi” alapanyag. A vad hús tiszta, természetes, mentes a felesleges beavatkozásoktól. Sovány, fehérjében gazdag, ásványi anyagokban bővelkedik, mégis karakteres és mély ízű. Olyan alapanyag, amely tiszteletet kér, figyelmet, lassítást.

A vadfőzés számomra mindig egyfajta kapcsolat a természettel, az évszakokkal, a régi konyhák világával. Most pedig, hogy először kerül grillrácsra, új arcát mutatja meg – én pedig kíváncsian figyelem, milyen történetet mesél el ezen a formán keresztül.

A szarvas steak akkor mutatja meg igazi arcát, ha nem takarjuk el fűszerekkel. Forró vason, néhány perc alatt kérget kap, belül pedig rózsaszín és szaftos marad. Ez a vadkonyha egyik legegyszerűbb, mégis legnemesebb formája.

  A januári hideg ellenére a szarvas a szabadban sül. A parázs fölött sercegő hús illata összekeveredik a fagyos levegővel, miközben az áfonyás szósz lassan besűrűsödik a lábosban. A vörösbor nemcsak a pohárban melegít, hanem az ételben is visszaköszön. Ilyenkor a vadétel nemcsak étel, hanem élmény.

 Téli vadmenü a szabadban:

Zsályás szarvas steak roston

Hozzávalók

• 2 szelet szarvascomb

• só, bors

• 1 ek olaj

• 40 g vaj

• 6 friss zsályalevél

• 1 gerezd fokhagyma

Elkészítés

1.  Ajánlott  a sütés előtt a húst szobahőn pihentetni

2. Forró grill rács /parázs

3. Oldalanként 2–3 perc sütés                      

4. Sózni közvetlen sütés után

5. Végén vaj + zsálya + fokhagyma amit  a húsra kanalazunk

   
   
   

6. 5 perc pihentetés tálalás előtt így szaftos marad  a hús

Vad, grill és zsálya Európában

A vadételek Európában évszázadokon át az előkelő konyhák kiváltságai közé tartoztak. A középkorban és a kora újkorban a vadászat nemcsak élelemszerzés volt, hanem társadalmi esemény is, amelyhez különleges lakomák kapcsolódtak. A szarvas húsát elsősorban hosszú ideig főzve, borban párolva vagy kemencében sütve készítették el, mivel így lehetett a legjobban megőrizni puhaságát.

A roston sütés és grillezés sokáig inkább a pásztor- és paraszti konyhák sajátja volt, ahol egyszerű módszerekkel, nyílt tűz felett készítették az ételeket. A vad és a grill találkozása csak később, főként az alpesi, bajor és közép-európai hegyvidéki régiókban vált gyakoribbá, ahol a vadászházak és erdei menedékházak konyháiban egyre gyakrabban készítették a frissen elejtett vadat parázson.

A zsálya használata a vadételekhez szintén régi gyökerekkel rendelkezik. Már a középkori kolostorkertekben is termesztették, gyógyhatásúnak tartották, és gyakran alkalmazták nehezebb, zsírosabb vagy karakteres húsok mellé. A „salvia” latin eredetű neve is a gyógyítással áll kapcsolatban, ami jól mutatja, mennyire fontos szerepet töltött be a régi konyhákban.

A gyümölcsös mártások – különösen az áfonya és az erdei bogyósok – a vadkonyha elmaradhatatlan kísérői lettek az északi és közép-európai régiókban. Savasságukkal ellensúlyozzák a hús mélységét, frissességet visznek a tányérra, és segítik az emésztést is. A vörösbor használata szintén évszázados hagyomány: egyszerre ízesítő, tartósító és a téli étkezések melegítő eleme.

Ebben a fogásban ezek a régi hagyományok találkoznak a modern, nyitott szemlélettel: a vad, a tűz, a fűszernövények és a bor új formában, mégis ismerős módon kerülnek egymás mellé.

Gesztenyés burgonyapüré

Hozzávalók

• 40 dkg krumpli

• 15 dkg főtt gesztenye

• 4 dkg vaj

• 1 dl meleg tejszín

• só

• csipet szerecsendió (opcionális)

Elkészítés

1. Burgonyát sós vízben főzni

2. Gesztenyét aprítani

3. Együtt áttörni

4. Vaj + tejszín

5. Só, szerecsendió

 Állaga: selymes, krémes....

A zsályás vajjal locsolt  roston sült szarvas  a gesztenyével gazdagított burgonyapüré egyszerre rusztikus és elegáns fogás, amelyben a vad karaktere és a krémes köret finoman kiegyensúlyozza egymást.

Ehhez a fogáshoz ajánlott egy pohár  gyümölcsös vörösbor  

Legjobb választás :

• Kékfrankos

• Cabernet Franc

• Merlot

A hideg ilyenkor nem akadály, hanem hozzávaló. A füst, a parázs, a bor és a vad együtt adják azt az ízt, amit bent, konyhában nem lehet megfőzni.

Jó étvágyat! 

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól: 

 📷 Instagram – rozmaringesibolya 

🖼 Pinterest – rozIbolya 

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya

Paradicsomos húsgombóc , a Polpette al sugo, egy toszkán recept a januári napokra

Évkezdés másképp 

Az ünnepi asztalok után – amikor a húslevesek, sültek, töltelékek és édességek még „velünk vannak” – ösztönösen az egyszerűbb ételek felé fordulunk. Nem böjtre vágyunk, hanem csendre. Kevesebb hozzávalóra, kevesebb gesztusra, de valódi ízekre.

Ez az a pont, ahol egy toszkán paradicsomos húsgombóc meglepően jól működik.

Nem könnyű étel, mégis megnyugtató.
Nem ünnepi, mégis teljes.
Egyáltalán nem nyári.

A paradicsomot hajlamosak vagyunk kizárólag a nyárhoz kötni – frissen, salátában, napsütéssel együtt. Toszkánában azonban a paradicsom konzervált formában él tovább a télben: passata, sűrített szósz, üvegbe zárt nyár.

A toszkán konyha nem szezonellenes, hanem szezonokon átívelő:

• nyáron eltesz,

• télen lassan főz,

• és nem vár frissességet, csak mélységet.

Egy januári paradicsomos étel itt nem ellentmondás, hanem következetesség.

Polpette al sugo – a hétköznapok  étele

A toszkán polpette nem főételnek született, és nem látványelemnek.
Maradék hús, kenyér, tojás – az otthon logikája szerint.

Paradicsomos változatban pedig különösen:

• nem úszik szószban,

• nem kér tésztát, de lehet azzal is tálalni

• 
  

• nem akar több lenni annál, ami.

  • lassan készül,

  • meleget ad,

  • másnap még jobb.

  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  

  ---

  Mitől „valódi” egy toszkán paradicsomos húsgombóc?

  
  

  A toszkán változat jellemzői:

  • marha vagy marha–sertés keverék

  • kevés fűszer: petrezselyem, fokhagyma

  • jó olívaolaj, hosszú főzés

  • egyszerű paradicsomszósz, borral indítva

  • 
    

  • Ez nem „olaszos”, hanem toszkán.Toszkánában a tél nem a könnyedségről szól, hanem az átmenetről:

  • • az ünnepek után,

    • a tavasz előtt.

    Ilyenkor kerülnek elő az olyan ételek, amelyek:

    • nem terhelnek túl,

    • de nem is nélkülöznek,

    • és megtartják az otthonosság érzetét.

    A paradicsomos húsgombóc pontosan ilyen.

Toszkán paradicsomos húsgombóc

(Polpette al sugo – januárra hangolva)

Ez a húsgombóc nem könnyű, hanem kiegyensúlyozott.
Nem gyors, hanem türelmes.
Pont olyan étel, amely jól esik az ünnepi lakomák után: egyszerű, de nem üres.

---

Hozzávalók (4 adag)

A húsgombóchoz:

• 600 g darált hús (marha vagy marha–sertés keverék)

• 2 szelet házi kenyér, tejbe áztatva, kinyomkodva

• 1 közepes fej vöröshagyma

• olívaolaj a pároláshoz

• 2 tojás

• 1 gerezd fokhagyma, finomra vágva

• 1 evőkanál paradicsomszósz

• frissen vágott petrezselyemzöld

• szárított vagy friss oregano,rozmaring

• 1–2 levél friss zsálya, finomra vágva

• frissen őrölt tengeri só

• frissen őrölt fekete bors

• egy csipet pirospaprika-pehely

• finomra reszelt parmezán

• 1 kezeletlen citrom reszelt héja

A paradicsomszószhoz:

• sűrű, krémes paradicsomszósz vagy passata

• olívaolaj

• egy kevés száraz vörösbor

• só, bors ízlés szerint

• apróra vágott  dinsztelt vöröshagyma, fokhagyma

• zöldfűszerek

• evőkanál vaj  

  ---

  • 
    

  Elkészítés 

  1. A hagyma előkészítése
     A finomra vágott vöröshagymát olívaolajon, alacsony lángon, türelmesen üvegesre pároljuk. Nem pirítjuk – a cél az édesség és a lágyság. Már  a hagymát is fűszerezhetjük sóval ,  oregánoval  paprikapehellyel  a dinsztelés végefelé adjuk afokhagymát is  hozzá ,majd felezzük meg , Félretesszük hűlni.

  2. A húsmassza összeállítása
     A darált húst egy nagy tálba tesszük, hozzáadjuk a tejbe áztatott, kinyomkodott házi kenyeret, a párolt hagymák felét, a tojásokat, a vágott petrezselymet, az oregánót, az aprított zsályát, a pirospaprika-pelyhet, a reszelt parmezánt, a citromhéjat és az egy evőkanál paradicsomszószt.
     Sózzuk, borsozzuk, majd lazán, kézzel összedolgozzuk.

  3. Pihentetés
     A masszát letakarva legalább 20 percig pihentetjük. Ez idő alatt az ízek összeérnek, a kenyér és a tojás felveszi a nedvességet, a húsgombócok később jobban egyben maradnak.

  4. Formázás
     A pihentetett masszából nedves kézzel diónyi méretű húsgombócokat formázunk, nem túl szorosra. Gombócokat ismét pihenttejük  20-25 percet.

  5.  Pirítás – az íz alapja
     Egy széles serpenyőben olívaolajat hevítünk, majd a húsgombócokat minden oldalukon aranybarnára sütjük. Nem cél a teljes átsütés, inkább a kérgesítés és a pörzsanyagok kialakítása.
     A kész gombócokat félretesszük.

  6. A paradicsomszósz elkészítése
     Ugyanabban az edényben – hogy az ízek megmaradjanak – kevés olívaolajat adunk hozzá, felöntjük a sűrű paradicsomszósszal,hozzáadjuk maradék hagymát majd egy kevés vörösborral lazítjuk. Hagyjuk, hogy az alkohol elpárologjon, a szósz krémessé és telt ízűvé váljon. Sózzuk, borsozzuk ,babérlevelet ,rozmaringot is adhatunk a további ízesítés miatt hozzá.

  7. Lassú összefőzés
     A pirított húsgombócokat a szószba helyezzük, lefedve, alacsony lángon 30–40 percig lassan főzzük. Félidőben óvatosan megforgatjuk őket.

  
  

Tálalás

Toszkán módra:

• friss vagy enyhén pirított kenyérrel,

  
  
  

• tészta is adhatunk hozzá ha úgy szeretjük 

• egy kevés extra szűz olívaolajjal a tetején.

Másnap újramelegítve még kerekebb, mélyebb ízű.

---

Miért különleges ez a  húsgombóc?

A citromhéj frissít,a zsálya és a bor mélyít,a paradicsom melegít.

Ez a húsgombóc nem nyarat idéz, hanem átvezet:
az ünnepi bőségből a hétköznapi, de gondosan megfőzött ételek világába.

Jó étvágyat! 

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól: 

 📷 Instagram – rozmaringesibolya 

🖼 Pinterest – rozIbolya 

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya