Grillezni jó – de mikor?
Grillezni jó. Grillezni közösségi élmény, illat,tűz ropogás és türelem. De az utóbbi évek nyarai egyre kevésbé kedveznek a hagyományos kerti sütögetéseknek: a déli hőségben nemcsak a parázs izzik, hanem mi is. Így aztán a klasszikus nyári grillpartik egyre gyakrabban tolódnak őszre – sőt, nálunk nem egyszer februárban pattant fel a parázs!
A grillezési kedvünket azért nem szegi a forróság időről időre fel izzik a parázs legfeljebb az időzítésre fordítunk nagyob gondot. Hűvösebb, napokra várva, árnyékban újra és újra előkerül a grill – és vele a kreatív ötletek.
Halak a grillen – a klasszikustól a különlegesig
Sütöttünk már pisztrángot, keszeget, pontyfilét – sőt, tintahal is került már rácsra, mediterrán hangulatban. Most viszont egy új ötlet új recept ,a parázson az apró tengeri halak, ismertebb nevükön szardíniák vagy ahogy a fiúk nevezték: gilice, papaline.
Ők fedezték fel a friss halat a piacon, és alig várták, hogy kipróbáljuk – semmi nagy előkészület, semmi bonyodalom: tisztítás, só, olívaolaj, forró rács. A végeredmény: ropogós, sós, illatos, és nem lehet abbahagyni. Ujjunkkal szedegetjük, citrommal locsoljuk, mellé egy szelet kenyér, és kész is a tengerpart nosztalgiája – a kertben a hársfák alatt.
Nem csak az ízek, a szemlélet is formálódik
A változatos táplálkozás számunkra nemcsak azt jelenti, hogy váltogatjuk az alapanyagokat – hanem azt is, hogy nyitottak vagyunk az elkészítési módokra, új technikákra, új élményekre.Nem lehet minden nap ugyanazt enni. Nem is fogjuk kívánni. Azétkezés az étel nem lehet unalmas – nem szabad, hogy az legyen.
Ez a szemlélet pedig, úgy tűnik, átöröklődött. A fiúk maguk is felfedezők, nemcsak kóstolnak, hanem figyelnek, kérdeznek, kísérleteznek. A grillezett papaline nem az én ötletem volt – ők találták, ők készítették. Én csak ott voltam, amikor már izzott alatta a parázs és sült a papaline. Ilyenkor érzem igazán, hogy a gasztronómiai nevelés nem tantárgy, hanem mindennapi élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése