Hiszen, ha nem is állt meg az idő, még nem jött el a karácsony napja, vagyis december 25.-e a Julianus naptár szerint ( az majd csak január 7.-én lesz / mivel 13 nap eltérés van/).
Vízkereszt és szenteste – párhuzamok és eltérések két hagyomány között
Január 6-a különös határnap.
Ugyanaz a dátum – mégis egészen más jelentéssel telik meg attól függően, melyik hagyomány felől nézünk rá.
A nyugati, katolikus kultúrkörben ez Vízkereszt, a karácsonyi ünnepkör lezárása.
A fenyő lekerül, a díszek lassan eltűnnek, a mindennapok visszaveszik a terepet.
Az ünnep a háromkirályok érkezésére, a felismerésre, a megérkezésre emlékeztet.
Az ortodox – szerb – hagyományban viszont január 6-a nem lezárás, hanem előkészület:
ez a szenteste, a böjt utolsó napja, a várakozás csúcspontja.
A karácsony csak másnap, január 7-én következik be – a Julianus-naptár rendje szerint.
És itt, Szentendrén, ez a két világ nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.
Asztal, szokás, ritmus – nem ugyanazt ünnepeljük
Vízkeresztkor a nyugati hagyományban az asztal még ünnepi, de már játékosabb.
A Galette des rois, a királyok lepénye – amelyhez egy apró figura, a fève tartozik –
inkább közösségi gesztus, mint rítus.
Aki megtalálja, aznap király vagy királynő lesz – az ünnep könnyed, derűs lezárása ez.
Más vidékeken január 6-ához kötődik:
– az olasz befana édességeinek ideje,
– Spanyolországban a háromkirályok napi sütemények,
– Közép-Európában a házszentelés, a víz és a tisztulás gesztusa.
Ezzel szemben a szerb szentestén az asztal böjti és fegyelmezett.
Tizenkét étel kerül rá, nem a bőség, hanem a rend kedvéért.
Nincs játékosság – van viszont jelentés.
Alma, dió, méz, kenyér, gabona: mind szimbólum, mind üzenet.
Ami mégis közös
És mégis: van valami, ami január 6-án mindkét kultúrában jelen van.
A várakozás.
Vízkeresztkor már visszanézünk,
szentestén még előre.
De mindkettő arról szól, hogy az ünnep nem egyetlen nap,
hanem egy folyamat –
amelyhez tér, idő, étel és közösség kell.
Talán ezért működik Szentendrén ennyire természetesen ez az együttélés.
A vásár áll.
Forralt bor gőzölög, kézműves portékák sorakoznak,
ott a karácsonyfa, a betlehemes jászol és az óriás száraz tölgy.
Különböző kultúrák, különböző naptárak –
mégis ugyanaz a csendes felismerés:
az ünnep akkor él tovább, ha van, aki megérkezik hozzá.
Karácsonyfa, betlehemes jászol és óriás "száraz tölgy " mind karácsonyi szimbólumok, a különböző kultúrák és hagyományok egymás mellett jól megférnek e városban. Miért ? Talán ez a város szerb volta miatt van így. Amikor nálunk vízkereszt van, akkor a szerbeknél, ortodox keresztényeknél a szentestét ünneplik s másnap a karácsonyt.
Charles Dickens
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése