Rózsalekvár – egy korty illat, egy kanál történelem

Vége a kánikulának!
( ....ha csak átmenetileg is, örüljünk neki !)

Szinte hűvös nyári napok köszöntöttek be. Használjuk ki, ragadjunk főzőkanalat  itt az ideje  a befőzésnek !

 

 

Egy különleges lekvár receptre bukkantam !

Nem mindennapi, igazán rendkívüli – számomra legalábbis az – a rózsalekvár.
Édes, illatos, különleges. Egyszer mindenkinek ki kell próbálnia!

Ez az íz valóban nem a hétköznapok része, inkább egy illat-emlék, amit kiskanállal illik kóstolni. Nem kenyérre kenni való, hanem olyan csemege, amit megízlelünk, belélegzünk, és egy pillanatra megfeledkezünk a világról.

Ez az élmény nem is áll olyan távol a hagyományos balkáni vendégfogadástól, ahol a „slatko”, azaz cukorszirupos gyümölcs (gyakran sárgacseresznye) mellé pohár víz is jár. Ez nemcsak édesség, hanem szertartás: a vendég köszöntése, a megérkezés ünnepe. Én is így képzelem el a rózsalekvárt – tea vagy kávé mellé, cukor helyett, különleges alkalmakra vagy vendégeknek, szeretettel.

A rózsalekvár nem új keletű hóbort. A rózsaszirom édesítése már az ókorban is ismert volt, főként Perzsiában és az arab világban. A híres damaszkuszi rózsa illóolaját és szirmait is feldolgozták, gyakran gyógyhatású szerként vagy ünnepi édességként. A rózsavíz, rózsadzsem és kandírozott rózsaszirom ma is része a keleti gasztronómiának.

A rózsalekvár mai formáját a török és balkáni konyhákon keresztül ismerte meg Európa. A Monarchia idején már a polgári háziasszonyok is készítették, különösen Bulgáriában, Erdélyben vagy a Vajdaságban. Egy igazi „luxuslekvár” volt, amit sokszor csak ünnepekkor, apró kanalakkal szolgáltak fel.

A magyar nyelvű szakácskönyvekben is feltűnt:

A „Házi czukrászat és befőttek könyve” (kb. 1930) – híres francia, angol és német receptek alapján – már tartalmazza a rózsalekvár elkészítését:

„Ehhez legalkalmasabb a czukorrózsa vagy a százlevelű rózsának már érett levele.
Ezeket apróra összevágjuk, megmérjük és ép annyi súlyú czukrot veszünk hozzá.
Azt kevés vízzel felforraljuk, s az aprított rózsaleveleket benne addig főzzük, míg az egész sűrű péppé lesz.
Ekkor kihűlve üvegekbe töltjük és három-négy órára a sütőben hagyjuk.”

Én ezt az alapreceptet vettem alapul, némi „modernizálással”:

A rózsákat saját kertből gyűjtöttem, alaposan megtisztítottam, majd a lekvárt előmelegített, steril üvegekbe töltöttem. Fejre állítottam pár percre, majd hűtőtáskában pihentettem, kihasználva annak melegen tartó hatását – ez biztonságos és kíméletes módszer, ha nem szeretnénk a lekvár ízeit elnyomni egy utólagos hőkezeléssel.

 

 

 

 

Milyen rózsából készülhet lekvár?

✅ Százlevelű rózsa (Rosa centifolia) – hagyományosan ezt használták
✅ Czukorrózsa / illatos parkrózsa – bódító illatú, vegyszermentesen nevelt változatok
✅ Damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) – intenzív illóolaj-tartalom, keleti konyhák kedvence

⚠️ Fontos!

Soha ne használjunk bolti vagy permetezett rózsát! Csak vegyszermentes, házikerti rózsa jöhet szóba. 

Hogyan használhatod a rózsalekvárt?

💮 1 kiskanálnyi rózsalekvár:

• joghurt tetején (reggelinek vagy desszertnek)

• panna cottára vagy tejberizsre csorgatva

• linzer, piskótatekercs töltelékeként

• tea vagy forró víz ízesítésére

• sütemények dekorálásához (pl. habcsók, pavlova)

💡 Tipp: Adj rózsás karaktert egy pohár proseccónak vagy pezsgőnek is – egy csepp lekvárral a pohár alján!

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt a  különlees  lekvárt,készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

📷 Instagram – rozmaringesibolya
🖼 Pinterest – rozIbolya
🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya