csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az
emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep,
mert nem lehet a csoda nélkül élni.”
Márai Sándor
A Márai-idézet után számomra természetes volt, hogy nem magyarázni kezdek, hanem megterítek.
Mert ebbe a világba nem tanulmányként lehet belépni, hanem asztal mellé ülve.
Az ortodox – szerb – szentestén tizenkétféle étel kerül az asztalra.
Nem a bőség fitogtatásaként, hanem a rend kedvéért: a tizenkét apostol emlékére, a böjt tiszteletében.
Kívülállóként először idegennek tűnik ez a szigor, háziasszonyként azonban hamar érthetővé válik:
nem az elvételről szól, hanem az arányról, a figyelemről és a mértékről.
A tradicionális fogásokat igyekeztem úgy összeállítani, hogy az étkezés élvezhető, könnyű és ízletes maradjon.
Ne a nehéz ételek domináljanak, de ne is rugaszkodjunk el teljesen a szokásoktól.
Böjti ételek sorakoztak fel az asztalon – mégis ünnepiek.
Ezért szerepel hal: orada, vagyis aranydurbincs,vagy brancin ,pisztráng általában egészben sütve fenyőággal ,rozmaringgal naranccsal a hasában
mellette bab – prebranac –,
és zöldségek talán kissé szokatlan kombinációban:
cékla, lilahagyma és édeskömény, kevés borban fürdetve, balzsamecettel finomítva. vagy cékla dió Creme de cassis
Friss zöldsaláta ha hozzájutok
Meglepő, de kifejezetten ünnephez illő ízek lettek – könnyűek, mégis emlékezetesek.
Kenyér, amelyet nem vágunk
Az ünnepi asztal középpontjába idén is az ún. „egészség kenyér” került.
Díszes, rituális kenyér, amely nem szeletelhető – csak törni szabad.
Az idén némi vörösbor is került a tésztájába,
aranydukát helyett pedig szerencsepénz –
amelyet mi magunk vertünk tavasszal a Magyar Nemzeti Bank pénzverőjén.
(Egyelőre még senki nem találta meg – maradjon meg a csoda lehetősége.)
A kenyér tetejét díszítő motívumok – madár, búzakalász, szőlő, hordó –
mind az egészség, a gazdagság és a termékenység jelképei.
Itt a díszítés nem esztétikai kérdés, hanem üzenet.
Alma, dió, méz – amikor minden gesztus számít
Az ünnepi asztalra alma, dió és méz is került –
nem kísérőként, hanem jelentéssel.
A három alma közül az egyiket a családfő annyi részre vágta,
ahányan körülültük az asztalt.
Mézzel kente meg, és mindenkinek jutott belőle egy falat –
ahogyan egy kanál mézes pálinka is.
Ezután következett a karácsonyi kenyér megszegésének rítusa.
A diókat a szoba sarkai felé dobta el,
hogy jó termés és sok gyermek legyen a háznál.
Hajtatott zöld búza került az asztalra,
és a karácsonyi gyertya is,
amelyet a családi ünnepeken – karácsonykor, újévkor és slava alkalmával – gyújtanak meg.
Hajdanán csak borral volt szabad eloltani.
ezt csak harmadnap szabad összeszedni és kidobni.
Mert a karácsony itt háromnapos ünnep.
előkerült egy 2010-ben palackozott zölddiólikőr.
Kellően megérett –
és méltó, hatásos lezárása lett ennek a tradicionális,
mégis meglepően könnyed ünnepi étkezésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése