Svájci specialitás!
Nem túl gyakran kerülnek svájci ízek, svájci ételek az asztalunkra.
A luzerni sajtleves (Luzerner Chässuppe) Svájc középső részéhez, a tóparti Luzern kantonhoz köthető. Bár a pontos eredete nem datálható egyetlen évszázadhoz, a helyiek szerint a fogás a hegylakó parasztkonyhából indult: a tehenészetből élő alpesi gazdaságokban a tej, a vaj és a különböző érlelt sajtok mindig kéznél voltak, így természetesen alakult ki a sajttal dúsított, sűrű levesek hagyománya.
Miért „luzerni”?
A svájci kantonoknak megvan a maguk régiós sajtos levese:
-
Vaud – borral készült ragu jellegű levesek
-
Fribourg – Gruyère és Vacherin keverékkel
-
Valais – alpesi, rusztikus egytálak
Luzern specialitása a pirított hagyma + kenyér + olvasztott helyi sajt kombinációja, amely így „híd” az alpesi parasztkonyha és a polgári városi vendéglátás között. A 19. század végétől vált igazán ismertté, amikor Luzern a nemzetközi turizmus egyik úttörő városa lett (Grand Hotel, Pilatus-vasút, Vierwaldstättersee hajózása). Az utazók gyakran a forró sajtlevesre esküdtek a hideg tavon tett csónakkirándulások után.
A luzerni sajtleves ma:
-
klasszikus vendéglői fogás Svájc középső részén,
-
alpesi menük gyakori nyitánya,
-
síterepeken energiadús, melengető fogásként szolgál.
A svájciak szívesen fogyasztják ünnepi időszakban is — Lucerne-i karácsonyi vásár, téli sportok, havas tóparti séták után.
Hozzávalók:
- 1 fej kis hagyma
- 1/2 dl fehér bor
- 8 dl zöldségleves ( vagy víz)
- 8 dl tej
- 250 g barna-,/teljes kiőrlésű-,/rozs-, kenyér
- 350 g sajt ( ementáli)
- csipet reszelt szerecsendió
- csipet frissen őrölt bors
- himalaya só ízlés szerint
Klasszikus és híres leves, nagyon laktató, nekem emiatt olyan téli leves kategória.
Tömény a sok sajttól, sőt még kenyér is van benne, így alig kell második fogást kínálni utána ha valaki megeszik egy adagot belőle már csak valamit könnyűt kíván a luzerni sajt leves után.
A sajtokat ( mert én többfélét is használtam ) a kenyérrel rétegezzük a lábosba, majd tegyük rá az apróra vágott hagymát és öntsük fel a tej és víz keverékével.
Forraljuk fel és a hőmérsékletet csökkentve lassan főzzük tovább kb. félórát.
A főzés végén adjuk hozza a fehér bort és fűszerezzük reszelt szerecsendióval, őrölt színes borssal .
A sajtok felolvadtak, a kenyér és hagyma szétestek, egészen sűrű levest kaptunk.
Tálaláskor még kevés szerecsendiót is reszelek rá .
A svájciak szilva-,vagy almavelővel fogyasztják.
Érdemes kipróbálni itthon is.
A luzerni sajtleves számomra a francia hagymaleves alpesi unokatestvére.
Mindkettő ugyanarra a paraszti logikára épít: ha van jó kenyér, hagyma és sajt, abból már melengető, laktató fogást lehet készíteni.
Nem véletlen, hogy Európa hűvösebb vidékein mindenhol felbukkannak a pirított hagymával készülő levesek — a francia változat vörösborral és kenyérrel „páncéloz”, a svájci pedig alpesi sajttal és tejszínességgel.
A luzerni sajtleves nem áll messze a tartiflette szellemiségétől sem.
Hegyek, tél, hideg munka és sok sajt — a közös nevező megvan.
Míg a tartiflette burgonyával és reblochon sajttal ad kiadós energiát, addig a chässuppe ugyanezt a meleget kanalazható, selymes formában hozza el az asztalra.
Mindkettő a téli konyha túlélő fogása: kevés alapanyagból sok öröm.
A francia, svájci és olasz Alpokban évszázadokig ugyanaz volt a gazdagság mércéje: a jó tej, az abból készült sajtok, és a tavasszal félretett kenyér.
Nem csoda, hogy levesek, egytálak és gratinok formájában mindenhol létrejöttek a „hófödte tájak ételei”.
A luzerni sajtleves ennek a hagyománynak egy elegáns, de nagyon is földközeli darabja.
Laktató, meleg, kicsit rusztikus, kicsit ünnepi – a luzerni sajtleves olyan étel, amely tökéletesen beleillik a téli hangulatba, és helye van a nagy klasszikusok között a francia hagymalevestől a tartiflette-ig.
