Pastiera Napoletana az olasz húsvéti édesség

Amikor a búza új életre kel – húsvéti desszertek a Balkántól Nápolyig

A főtt búza sokáig számomra  inkább az őszhöz és a télhez tartozott egy tálka édes, diós főtt búza néha  desszert néha pedig szimbolikus  vendégkínáló.

A balkáni žito, amit korábban én  inkább a slava( családi ünnep ) illetve  a karácsonyi időszakhoz kötöttem – (a szerb Božić) köré –, valójában jóval többről szól.

(Több korábbi bejegyzésemben említettem és   erről a szokásról  részletesebben is írtam –a zito recepjét  is  közzétettem )

Ahogy egyre mélyebbre ástam magam a húsvéti hagyományokban, meglepő párhuzamra bukkantam

Ugyanaz a búza, más történet

A Balkánon a főtt búza:

• dióval
• cukorral
• néha tejszínhabbal

egyszerre ünnepi és emlékező étel.

Nem harsány, nem hivalkodó – inkább csendes.
És közben nagyon erős jelentése van:
az élet, ami a magból újra és újra megszületik.

És pontosan ugyanez a gondolat jelenik meg Olaszországban is – csak egészen más formában.

Nápoly húsvéti süteménye: a Pastiera Napoletana

Első ránézésre egy gazdag, illatos pite.
Ricottával, tojással, narancsvirág illattal.

De a lelke ugyanaz:
főtt búza.

Ez az a pont, ahol a balkáni és a mediterrán konyha  világa találkozik

.

Húsvét, mint a megújulás ünnepe

Nem véletlen, hogy a búza itt jelenik meg.

A Pastiera Napoletana minden alapanyaga szimbolikus

• búza → újjászületés, termékenység
•  tojás → élet
•  ricotta → bőség
•  narancsvirágvíz → tavasz, illat, ünnep

Ez nagyon hasonló gondolkodás, mint a balkáni főtt búzánál – csak itt pite formát kapott.

Igazi tradicionális sütemény,elkésyítése egy igazi rituálé, amely generációról generációra öröklődő gesztusokból és titkokból áll. Minden családnak megvan a maga receptjea tökéletes tészta elkészítésére, a búza- és ricotta töltelék (teljes egészében juhtejből vagy fele részben tehéntejből) ízesítésére, valamint /rácsok  vastagságának és számának kiválasztására
A Pastiera Napoletana Nápoly egyik legfontosabb húsvéti süteménye.

Pastiera Napoletana   "eredete"

A legenda szerint a nápolyi (San Gregorio Armeno-i )apácák alkották meg a süteményt húsvétra,

összegyűjtve mindazt, ami az életet jelképezi:

• gabona a földből
• tojás az újjászületésből
• tej és ricotta a bőségből

Egy másik történet szerint a tengernek ajánlották, hogy kiengeszteljék –
innen a narancsvirág illat és a „tavaszi” karakter.
Egy harmadik történetben a nápolyiak által „a soha nem nevető királynőnek” becézett osztrák Mária Terézia szerepel, aki azonban először akkor mosolygott, amikor pastierát kóstolt. 
Basile „Lo cunto de li cunti” (kb. 1634) című művében, a „La gatta Cenerentola” című történetben a pastiera szerepel a lakomajelenetben. Csak 1837-ben, Ippolito Cavalcanti szakácskönyvében jelent meg a pastiera receptjének első vázlata. A 7-es szám: a pastiera tetején található rácsok száma, felül 4, alul 3, amelyek a pastiera 7 összetevőjét, valamint Nápoly városának decumani (utcáinak) számát jelképezik. 
A rácsokat féltékenységnek (vagy féltékenységi pajzsnak) is nevezik: a legenda szerint az ablakokra helyezett rácsokra (féltékenységi pajzsokra) hasonlítanak, amelyek megakadályozzák a betekintést a házakba, és megvédik mások feleségeit és lányait a kíváncsi tekintetek

Nápolyban:

• Nagycsütörtökön vagy nagypénteken készítik
• de húsvét vasárnap kerül az asztalra
• előtte 1–2 napot pihen → az ízek összeérnek

Ennek megfelelően én is korábbam készítettem el és csak vasárnap kóstoltuk  .A várakozáson felüli    íze  van  ez  a sütemény felkerül  ezütán   a húsvéti  desszert listánkra biztosan . 

Klasszikus Pastiera recept

Hozzávalók

Tésztához:

• 300 g liszt
• 150 g  hideg vaj
• 80 g cukor
• 2 tojás
•  reszelt ( bio)citromhéj
• csipet só

Töltelékhez:

• 250 g főtt búza (előfőzött 
• 250 ml tej
• 30 g vaj
• 300 g ricotta
• 100 g cukor
• 2 tojás + 1 sárgája
• narancsvirágvíz (nagyon fontos!)
• reszelt narancs- és citromhéj
• opcionálisan kandírozott narancshéj
• fahéj
• vanília
• csipet só

Elkészítés

1. Tészta:
   omlós tésztát gyúrunk, a hozzávalókból és  felhasználásig pihentetjük   a tésztát   a  hűtőben.
2. Búzaalap:
    A búzát átválogatjuk ha  szükséges, megmossuk és egy éjszakára beáztatjuk,  majd másnap megfőzzük pontosan úgy mint  a  zsito esetében.  Leszűrjük  a főzővízre ninc stovábbi szükség . Következő lépésként   főtt búzát tejjel és vajjal krémesre főzzük ez lesz a „lelke” ennek a süteménynek . Hagyjuk hűlni ,fahéjjal  vaníliával ízesítjük.
3. Krém: 
   A ricottát elkeverjük  a cukorral hozzááadjuk az enyhén felvert tojásokat  a kandírozott narancshéjat  narancsvirág vizet, végül  hozzákeverjük a búzát is.
4. Összeállítás:
   •  pite formát sütésre előkésztünk   az 1 cm vékonyra kinyújtott tésztát   a formába helyezzük  a széleket eligazítjuk  méretre vágjuk majd  a tölteléket  bele helyezzük végül  a tetejére elrendezzük a rácsmintát,A rácsozás – fontos részlet Igen, kell a rács a tetejére ez adja meg  a jellegzetes  formáját.  Nyújtsuk ki a maradék tésztát, és vágjuk 7 darab 1-2 cm vastag csíkra.  Helyezzük el az első 4 csíkot keresztben, a pastiera szélén túlnyúlva. Ezután helyezzük a másik 3-at a tetejére, hogy rácsot képezzünk, mindig a sütőforma  széléig érve. Ezután távolítsuk el a felesleges tésztát.  A 7-es szám: a pastiera tetején található rácsok száma, felül 4, alul 3, amelyek a pastiera 7 összetevőjét, valamint Nápoly városának decumani (utcáinak) számát jelképezik. 

     A rácsokat féltékenységnek (vagy féltékenységi pajzsnak) is nevezik: a legenda szerint az ablakokra helyezett rácsokra (féltékenységi pajzsokra) hasonlítanak, amelyek megakadályozzák a betekintést a házakba, és megvédik mások feleségeit és lányait a kíváncsi tekintete

5. Sütés:
    előmelegytett sütőben 160–170°C, alsó rácson  ( alsó- felső sütés) kb. 60–70 perc
6. Pihentetés:
   legalább 1 nap (!) de ha több az se baj  idő kell míg az ízek összeérnek   az aroma átjárja  ezt  a süteményt . felmerült benenm   mi lesz a z omlós  tésztával ha  hűtőbe teszem  veszít  az "állagából " átnedvesedik    milyen lesz   ,Nos  alaptalan volt  a félelmem tökéletes   2-3 nap után  a pastiera Napoletana .
   
   
     

A pastiera nem az a sütemény, amit frissen, még melegen érdemes megkóstolni.
Ahogy telik az idő, a tészta és a töltelék lassan összeérik – és ami elsőre két külön világ, az pár nap alatt egyetlen, kerek egésszé válik.

Régen hűvös kamrákban pihent napokig, ma már inkább hűtőbe kerül,
de egy dolog nem változott:
akkor a legjobb, amikor már volt ideje összeérni.

A pastiera nem kér  külön díszítést.
Ott van rajta a rács, kicsit rusztikus lesz ezáltal de ez  eg yilyen tészta, a sült tészta aranyszíne , az illata, ami már szeleteléskor betölti a teret magáért beszél .

Rácsos tészta kicsit  a crostatára emlékeztet ami nem véletlen ,hisz az is  klasszikus olasz  édesség  mindkettőt  gyakran látni   a olasz cukrászdák ,pékségek kirakataiban  formája hasonló  ám míg a crostata pikáns  a meggylekvártól  a pastiera gazdag, krémes, búzás-ricottás,

A főtt búza különös alapanyag.
Egyszerre puritán és ünnepi.

Lehet egy tálban, dióval és tejszínnel,
és lehet egy illatos nápolyi pitébe zárva, narancsvirág illattal.

De bárhol jelenik meg –
mindig ugyanarról mesél:
hogy ami el van vetve, az egyszer újra életre kel

Jó étvágyat! 

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt az illatos cukrot, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!

Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

📷 Instagram – rozmaringesibolya

🖼 Pinterest – rozIbolya

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya