Galette des rois = királyok lepénye

Vízkeresztkor azaz január 6.-n sütjük  fogyasztjuk  a  galette des rois  elnevezésű süteményt .

A sütemény belsejében finom  mandulakrém ( frangipane) lapul és egy porcelán figurát is elrejtenek benne a tradícióknak megfelelően, amit aki megtalál az lesz a papír korona tulajdonosa  és  király/királynő címmel tüntetik ki e napon.

A mandulakrémes változat talán a legismertebb  Franciaország  északi feléről származik de  vidékenként eltérő  e sütemény, de létezik sok féle változata van ahol a  leveles tésztát   kalácstészta  váltja fel és kandírozott gyümölcsök kerülnek bele  van  mézeskalácsszeű vagy trópusi gyümölcsös  változata is.,



A hagyományokhoz  híven  január 6.-n   a napkeleti bölcsek Menyhért, Gáspár, Boldizsár a három királyok  látogatását ünnepeljük, innen a sütemény elnevezése.

A királyok lepényének története az ókori Rómában kezdődött, a Szaturnália, Szaturnusz isten tiszteletére rendezett ünnepségre készült, a téli napéjegyenlőség idején. A legenda szerint a rómaiak egy rabszolgát egy nap erejéig királyi körülmények közé helyeztek, ami azt jelentette, hogy azt kérhetett enni, amit csak kívánt, míg a rómaiak egy hatalmas kerek kenyéren osztozkodtak, mely olyan aranybarnán fénylett, mint a napsugár. A tradíció szerint a kerek kenyérbe egy arany vagy ezüst figurát, a szegényebbek babszemet rejtettek, így választották ki vezetőjüket. A 12-13. században a katolikus egyház megőrizve ezt a hagyomány, vallási ünneppé változtatva azt és a Vízkereszt napjára tette, január 6-ra. A Vízkeresztre sütött kenyérből annyi szeletet vágtak, ahányan részt vettek az ünnepségen, plusz egyet, melyet a “Jó Istennek szánva” az első arra vetődött földönfutónak adtak.

(forrás : paris now)

Más esetben magam készíteném a  galette tésztáját, ahogy szoktam  nyár folyamán oly gyakran de most az ünnepek után  ( nálunk előtt is)  kissé sietősen a  galette des rois esetében  a leveles tésztát  tartom a legmegfelelőbbnek  ez most a legjobb megoldás.

A töltelék  a  frangipane  krém   mandulaliszt ( darált/őrölt  mandula),  nálam kissé durvára darálva, porcukor  alapú cukrászati krém ami talán itthon nem olyan ismert, elterjedt .   


Hozzávalók:

2 csomag leveles tészta

A mandulakrémhez:

•  3 tojás 
• 125 g darált mandula
•  125 g cukor 
• 125 g de vaj  
• 2 csepp mandulaaroma  
• 2 evőkanál rum, vagy narancslikőr vagy mandulalikőr

A tészta tetejéhez: 

• 1 tojássárga  
• 1 evőkanál tej

A leveles tésztát kinyújtjuk 2  kerek lapot vágunk ki belőle, az  alsó korong közepére halmozzuk a  mandulakrémet. a tészta szálén hagyjunk  pár cm-t szabadon.  A mandulakrémhez  a tojásokat   a puha vajjal és a cukorral keverjük  ki,  majd adjuk hozzá a darált mandulát és  a mandulalikőrt.

 Aztán  a második korongot ráhelyezzük  villával jól összenyomkodjuk a széleket  tetszés szerint mintázzuk és lekenjük  a tojással .

 Előmelegített ,200 fokos sütőben 20 perc alatt megsütjük.

Ha szeretjük kenjük le cukor sziruppal a kész, kisült süteményt akkor fényesebb lesz .

Jó étvágyat !
 Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed, örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról !
📷 https://www.instagram.com/rozmaringesibolya/

🖼 https://hu.pinterest.com/rozIbolya/ 

🖋 https://www.facebook.com/rozmaringesibolya/

Vízkereszt vagy szenteste

Pontosan  két éve, hogy ott jártunk. Halaszthatatlan elintézni valónk akadt Budapesten január elején. Szerencsére minden jól alakult és még szabadidőnk is maradt. Nem véletlen, hogy Szentendrét is felkerestük.  Ott, amikor már mindenütt máshol  véget ér  a karácsonyi vásár, továbbra is állnak  a standok. Áll a vásár.  Forralt bort és kézműves portékát kínálnak, ínycsilklandozó falatokkal várnak.
Hiszen, ha nem is állt meg az idő, még nem jött el a karácsony napja,  vagyis december 25.-e  a Julianus naptár szerint ( az majd csak január 7.-én lesz / mivel 13 nap eltérés van/).

Vízkereszt és szenteste – párhuzamok és eltérések két hagyomány között

Január 6-a különös határnap.
Ugyanaz a dátum – mégis egészen más jelentéssel telik meg attól függően, melyik hagyomány felől nézünk rá.

A nyugati, katolikus kultúrkörben ez Vízkereszt, a karácsonyi ünnepkör lezárása.
A fenyő lekerül, a díszek lassan eltűnnek, a mindennapok visszaveszik a terepet.
Az ünnep a háromkirályok érkezésére, a felismerésre, a megérkezésre emlékeztet.

Az ortodox – szerb – hagyományban viszont január 6-a nem lezárás, hanem előkészület:
ez a szenteste, a böjt utolsó napja, a várakozás csúcspontja.
A karácsony csak másnap, január 7-én következik be – a Julianus-naptár rendje szerint.

És itt, Szentendrén, ez a két világ nem kizárja, hanem kiegészíti egymást.

Asztal, szokás, ritmus – nem ugyanazt ünnepeljük

Vízkeresztkor a nyugati hagyományban az asztal még ünnepi, de már játékosabb.
A Galette des rois, a királyok lepénye – amelyhez egy apró figura, a fève tartozik –
inkább közösségi gesztus, mint rítus.
Aki megtalálja, aznap király vagy királynő lesz – az ünnep könnyed, derűs lezárása ez.

Más vidékeken január 6-ához kötődik:
– az olasz befana édességeinek ideje,
– Spanyolországban a háromkirályok napi sütemények,
– Közép-Európában a házszentelés, a víz és a tisztulás gesztusa.

Ezzel szemben a szerb szentestén az asztal böjti és fegyelmezett.
Tizenkét étel kerül rá, nem a bőség, hanem a rend kedvéért.
Nincs játékosság – van viszont jelentés.
Alma, dió, méz, kenyér, gabona: mind szimbólum, mind üzenet.

Ami mégis közös

És mégis: van valami, ami január 6-án mindkét kultúrában jelen van.
A várakozás.

Vízkeresztkor már visszanézünk,
szentestén még előre.

De mindkettő arról szól, hogy az ünnep nem egyetlen nap,
hanem egy folyamat –
amelyhez tér, idő, étel és közösség kell.

Talán ezért működik Szentendrén ennyire természetesen ez az együttélés.
A vásár áll.
Forralt bor gőzölög, kézműves portékák sorakoznak,
ott a karácsonyfa, a betlehemes jászol és az óriás száraz tölgy.

Különböző kultúrák, különböző naptárak –
mégis ugyanaz a csendes felismerés:
az ünnep akkor él tovább, ha van, aki megérkezik hozzá.

 Karácsonyfa, betlehemes  jászol és óriás "száraz tölgy " mind  karácsonyi szimbólumok,  a különböző kultúrák és hagyományok egymás mellett jól megférnek  e városban.  Miért ? Talán ez  a város szerb volta miatt van így. Amikor nálunk  vízkereszt van, akkor a szerbeknél,  ortodox keresztényeknél  a szentestét ünneplik s másnap  a karácsonyt.

Jó néha gyereknek lenni, és mikor lenne jobb, mint karácsonykor, hiszen gyermek volt az ünnep fenséges alapítója is.”
Charles Dickens 

Boldog  karácsonyt, Srećan Božić,  HRISTOS SE RODI!

.

Jó étvágyat! 

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat! Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól: 

 📷 Instagram – rozmaringesibolya 

🖼 Pinterest – rozIbolya 

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya