Együnk, vagy ne együnk kenyeret ebben a kánikulában ? Van megoldás! Csinálunk chappatit!
A kérdés azért is égető, mert én naponta sütöm a családnak a friss kenyeret, péksüteményt így akaratlanul is befűtök a lakásban mostani a 38 -40 fok mellé.
Na de akkor mi lesz,kenyér nélkül maradjunk?
Házi kenyér nélkül a férjem el sem tudja képzelni az étkezéseket, én könnyen lemondok a kenyérről és a gyerek sem ragaszkodik hozzá, Ő szívesen választaná a palacsintát helyette ha felvetődik a kérdés, tehát 2:1 a szavazás eredménye .
Chappati lesz nyáron a kánikulában a kenyerünk !
Mi az a chapatti?
„Chapatti” (vagy hindiül roti) az indiai háztartások leggyakoribb lepénykenyere. Élesztő nélkül készül: csupán liszt, só és víz kell hozzá. Nem kell keleszteni, és sütő sem kell hozzá – elég egy serpenyő vagy platni. Gyors, egyszerű, praktikus, és tökéletes alternatíva a nyári napokra, amikor nem szívesen kapcsoljuk be a sütőt.
Az indiai diaszpóra révén a chapati az egész világon elterjedt – Afrikában (főként Kelet-Afrikában), a Karib-térségben és a brit konyhákban is megjelent. A kenyérkultúra globalizációjának egyik emblematikus példája.
A chapatti nemcsak praktikus, hanem több ezer éves hagyománnyal is bír. A Harappa–Indus-völgyi civilizációban (Kr. e. 2500 körül) már őröltek búzát, lapos köveken készítettek lepénykenyeret. A szó maga a „chapat” igéből ered, ami „lapítani, csapkodni” jelent – utalva arra, ahogy a tésztát kézzel nyújtják és lapítják.
A chapatti az indiai otthonok szimbóluma is egyben. Egy indiai mondás szerint:
„Az igazi szeretetet nem szavakban, hanem chapattiban mérik.”
Nemcsak étel, hanem társadalmi és családi rituálé is: sok családban a lányokat már kiskoruktól tanítják a tökéletesen kerek chapatti elkészítésére. Egy jól sikerült chapatti arrafelé az ügyes háziasszony védjegye.A chappati India tradicionális, leggyakrabban fogyasztott lepénykenyere, egy átlagos indiai családban minden nap fogyasztják. Az anyák leányaikat hét éves koruktól tanítják a chappati nyújtásának és sütésének művészetére.
Hozzávalók:
- 250 g Graham liszt vagy teljes kiőrlésű liszt
- 2 dl víz
- só
- 20 g vaj
Elkészítés:
-
A lisztet keverjük el a sóval, majd fokozatosan adagolva a vizet, kézzel gyúrjunk belőle lágy, rugalmas tésztát. Akkor jó, ha a tészta nem ragad és a gyúrófelület száraz marad.
-
Alaposan gyúrjuk át, majd spricceljük meg vízzel, takarjuk le egy tiszta konyharuhával, és pihentessük 30 percig.
-
A pihentetés után újra alaposan gyúrjuk át.
-
Formázzunk diónyi gombócokat, és 12–13 cm átmérőjű, kerek, vékony lapokká nyújtsuk ki.
-
Forró, száraz serpenyőben süssük: először az egyik oldalát, míg elkezd hólyagosodni és kifehéredik, majd fordítsuk meg, és süssük a másik oldalát is, amíg barna foltok jelennek meg rajta.
-
A kész chapattikat vajjal kenjük meg, hogy puhák maradjanak, és egymásra halmozhatjuk őket.
Érdemes előbb összeállítani a tésztát – amíg pihen, el lehet készíteni a főételt, és csak az étkezés előtt frissen kisütni a chapattit. Így forrón, melegen kerül az asztalra – ahogy az Indiában is szokás.
Mivel tálaljuk?
A chapatti szinte mindenhez illik:
-
fűszeres zöldséges ragukhoz,
-
joghurtos mártásokhoz,
-
lencséhez (dhal),
-
sőt akár egyszerű nyári salátákhoz is kiváló.
Ha tetszik a chapatti, érdemes még felfedezni más népek „nem-sütős” kenyereit is:
-
olasz piadina,
-
török bazlama,
-
közel-keleti pita vagy khubz,
-
örmény lavash –
mindegyik saját történettel és stílussal bír, mégis közös bennük az egyszerűség és frissesség.
Jó étvágyat!
További kenyér recepteket találsz a pékségem oldalon :
 |
| pékségem |
