Spenót… másképp – diós, tavaszi változatban
Szeretitek a spenótot?
Vajon hány igenlő válasz érkezne erre a kérdésre?
És vajon hányunknak ugrik be elsőre ugyanaz a bizonyos zöld püré… egy jól körülhatárolható ízemlékkel?
Sokáig én sem tartoztam a lelkes rajongók közé. Évente egyszer került az asztalra – szinte kötelességszerűen, zöld csütörtökön, húsvét előtt. Ennyi.
Aztán egyszer csak változott valami. Nem tudnám megmondani, mikor és miért, de eegyre gyakrabban került a kosárba a spenót. És ha már megvettem, meg is kellett főzni… és meg is kellett enni.
A gyerekeink persze külön történet: ők szeretik a spenótot – de csak azt a bizonyos pürét. Ha viszont egész levelek kerülnek a tányérra, az már nem az „igazi”…
Pedig a spenót sokkal több ennél. Ezernyi változata létezik a világban csak ebebn ablogban i stöbb mint 20 spenótos recept van már a levesektől a spanakopitán a húsvéti genovai piten át a spenótospiskótáig.
Ebben a fogásban találkozik a tavasz első zöldjeinek frissessége a dió telt ízével és a joghurtos, lágy krémességgel. Egy kicsit a keleti konyhák diós zöldételeit idézi, mégis nagyon otthonos marad.
Nem klasszikus recept – mégis olyan, mintha mindig is helye lett volna a tavaszi asztalon.
Diós spenót (sütőben pirítva)
Hozzávalók
- 400 g friss spenótlevél
- medvehagyma vagy fokhagyma
- 2 dl tejföl (nem savanyú)
- 2 dl joghurt
- só
- frissen őrölt bors
- őrölt szerecsendió
- 100 g házi kenyérmorzsa (magos kenyérből)
- 100 g durvára vágott dió
Elkészítés
A előkészítése a már ismert módon, alapos mosás után a leveleken maradt vízen megpárolom, majd kerámia tálba helyezem az összevagdalt leveleket.
Ez az étel több konyha emlékeit hordozza magában: a kaukázusi diós zöldkrémek gazdagságát, a balkáni joghurtos könnyedséget és a mi konyhánk egyszerű, morzsás-sütős megoldásait
