Hagyományos lecsó bolgár módra – ahogy Anyukám mesélte

A hagyományos magyar lecsó recept generációkon keresztül öröklődik – nálunk pedig egészen a bolgár kertészekig vezethető vissza. Édesanyám mindig azt mesélte, hogy az ő gyerekkorában, a közelükben élő bolgár családoktól tanulta ezt a módszert az édesanyja, majd ő is.
Ez a változat ropogós paprikával készül, fedő nélkül főzzük, így nem puhul túl a zöldség, és intenzív marad az íze is.
Egyszerű, nyári, vegetáriánus egytálétel, amit friss  házi kenyérrel a legjobb enni.

A piros zománcos lábas, benne az illatozó lecsóval, a nyár színeit és illatát hozza a konyhába – de nekem valami mást is. Ahogy sistereg a tűzhelyen, eszembe jut József Attila Anyám című verse:

„Kis lábaskában hazahozta 

 kegyelmeséktől vacsoráját, 

 lefeküdtünk és eltünődtem, 

 hogy ők egész fazékkal esznek.”

Ez a néhány sor mindig megérint. Mert a lecsó nemcsak étel, hanem egy darabka otthon, egy falat emlék, egy adag törődés. Anyukám lecsója épp ilyen – kevés hozzávalóból, sok szeretettel készült.

Egy sor emlék nemcsak gyerek , de  fitalal felnőtt koromból hányszor vért bennünket lecsóval  haza.... 

Hozzávalók (4 főre):

• 2 kisebb fej vöröshagyma

• 1 kg húsos zöldpaprika

• 1 cső csípős paprika (elhagyható)

• 500 g érett paradicsom

• 1 evőkanál olívaolaj

• tengeri só
  (opcionálisan: egy szelet füstölt szalonna vagy egy kockacukor az ízhatás fokozásához)

Elkészítés

1. A hagymát félbevágjuk, majd vékonyan felszeleteljük.

2. A paprikát megmossuk, kicsumázzuk, karikákra vagy csíkokra vágjuk.

3. A paradicsomokat leforrázzuk, lehúzzuk a héjukat, és cikkekre vágjuk.

4. Egy lábas aljára kevés olajat öntünk (vagy zsiradékot olvasztunk), majd megdinszteljük benne a hagymát.

5. Rádobjuk a paprikát, jól átforgatjuk, picit átpirítjuk.

6. Hozzáadjuk a paradicsomot is, és fedő nélkül főzzük tovább, időnként megkeverve.

7. A paradicsom levet enged, ezért nem szükséges víz hozzáadása. Ízlés szerint sózzuk.

8. Amikor a szaft besűrűsödik, a paprika pedig még enyhén roppanós, készen is van.

Tipp: 

Ha csípősen szeretjük, tehetünk hozzá erős paprikát is.

Édes ízre vágyunk? 

Régen egy kockacukor került bele, de ma már a paradicsomok természetes édessége is elég lehet.

Milyen  a jó  lecsó?

A tökéletes lecsó roppanós, nem szétfőtt, az alapanyagok jellegzetes íze megmaradt, kiérezhető . Olvastam egyszer valahol és teljesen egyetértek vele. Bár lecsót mindenki tud főzni azt nem lehet elrontani azért néhány dologra érdemes figyelni ilyen a  túl fűszerezés, túl főzés és az alapanyagok megfelelő sorrendben adása az ételhez  a főzés során.

A fenti alap receptet vagyis  natúr lecsó receptjét , kiegészíthetjük  a lecsót  lehet gazdagítani  tetszés szerint szalonnával, tojással, kolbásszal, tarhonyával ahogy arra gyermekkoromból emlékszem.


Akkor már önálló fogás  lesz, mint  a  tojásos lecsó, kolbászos lecsó, tarhonyás lecsó.

Én gyakran készítem  így natúr és frissen sültek mellé  kínálom, de csak magában   friss házi kenyérrel kovászos uborkával is  isteni.
Legutóbb nokedlit készítettem hozzá. A nokedli tetejére  halmoztam  a lecsót, arra jött egy szelet frissen sült szűzérme és  friss fehér sajttal megszórtam az egészet, házi kovászos  uborkát kínáltam mellé.
Az ötletet  családi recept adta  szintén, az eredeti  változata:  túrós csusza  lecsóval.
Természetesen a  klasszikus  lecsós hátszín is gyakran készül, valamint  a közeli rokon  a bélszín Budapest módra is

Természetesen ne feledkezzünk meg külföldi rokonairól sem  ha a lecsó kerül szóba ,mint  francia változata  a ratatoiulle, vagy az izraeli shakshuka.  

Ahány nemzet, annyi lecsó – bár ez így kicsit leegyszerűsítés, mégis van benne igazság. A magyar konyha egyik legkedveltebb nyári étele a lecsó, amit nálunk legtöbbször hagymával, paprikával, paradicsommal készítünk – néha tojással, rizzsel, kolbásszal vagy akár tarhonyával dúsítva.

De nem vagyunk egyedül a világon, akik ebből az alaphármasból főételt vagy köretet alkotnak:

• Franciaország: a ratatouille egy provanszi zöldségragu, amely cukkinit, padlizsánt, hagymát, paradicsomot és paprikát használ – olívaolajjal, fokhagymával, kakukkfűvel ízesítve.

• Balkán: a đuveč vagy sataraš rokonítható a lecsóhoz, gyakran rizzsel, néha hússal, padlizsánnal készül.

• Kaukázus és Közel-Kelet: a shakshuka Észak-Afrikából származik, tojással sült, fűszeres paradicsom-paprika-hagyma ragu. Köménnyel, paprikával, gyakran harissával ízesítik.

• Olaszország: a peperonata paprikás paradicsomos fogás, gyakran savanyított jegyekkel (balzsamecet, kapribogyó).                                                                                                             

• Spanyolország: a pisto manchego a spanyol változat – cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, hagyma – tojással vagy sonkával tálalva.

• A lecsó tehát nem csupán recept, hanem kulturális metszéspont.
  Hogy ki mit tesz bele, az nemcsak ízlés, hanem éghajlat, hagyomány és identitás kérdése is.

  Ebben a bejegyzésben most a magyar lecsóval indulunk, de nemzetközi kitekintéssel, és pár ötlettel is jövök, hogyan lehet feldobni vagy éppen „hazahozni” a világ lecsóit a saját konyhánkba.

Kapcsolódó receptek 

• Shakshuka – a közel-keleti tojásos lecsó

• Ratatouille – francia zöldségragu nyári verzióban

• Lecsós hátszín házi knédlivel

• Sataraš – balkáni paprika-paradicsom ragu

• Bélszín Budapest módra

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt a receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!
Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

📷 Instagram – rozmaringesibolya
🖼 Pinterest – rozIbolya
🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya