Avokádós-csokoládés tarte málnával – krémes, sütés nélküli nyári desszert

Van az a délután, amikor a levegő szinte átlátszó, a hőség megül a háztetők felett, és az ember nem vágyik másra, csak egy hideg pohár limonádéra és valami édes, de nem nehéz falatra. A sütő messziről sem jöhet szóba.
Ilyenkor születnek az igazi nyári desszertek – azok, amik a hűtőben csendesen várnak, hogy végre megkóstoljuk őket.

Ez a tarte pontosan ilyen. Krémes, hűs, egy kicsit egzotikus, mégis otthonos.
Az illata egyszerre idézi a mediterrán konyhák narancsvirágos édességeit és a friss bogyós gyümölcsök üdeségét.

A receptben van valami merészség is – hiszen az avokádót nem sós fogásban, hanem édes krémként kóstoljuk meg.
A zabkekszes alapban ott a mandula, a kakaó, a halva selymessége és a narancsvirágvíz illata. A csokoládékrém pedig selymes és csábító, az avokádótól tökéletesen krémes.

A tetején a friss málna szinte megkoronázza az egészet.

Ez nem egy átlagos sütemény.

Ez egy desszert-élmény, amibe egy kicsit beleolvad a nyár minden zamata.Tarte avocat chocolat et framboise – azaz avokádós-csokoládés-málnás tarte.

Ez a sütemény minden ízében nyári. Krémes, gazdag, de nem nehéz, tele gyümölcsökkel és egy cseppnyi mediterrán hangulattal.

Az inspiráció

A bogyós gyümölcsök – málna, áfonya, ribizli – mindig is elbűvöltek a maguk vibráló színeivel és friss savanykás ízével. A csokoládé pedig örök kedvenc, amit most egy szokatlan alapanyag, az avokádó tett selymessé.
Bevallom, ez volt az első próbálkozásom édes avokádókrémmel – és rögtön szerelem lett.

A tarte alapja

Sütés nélkül készült, roppanós, illatos alap zabkekszből és zabpehelyből, amit mandulával, kakaóporral és egy különleges titkos hozzávalóval, halavával kevertem össze.
Az egészet kókuszzsírral és narancsvirágvízzel kötöttem össze – igazi mediterrán hangulatú alap, ami már önmagában is kényeztető.

A csokoládékrém – avokádóból

A tarte koronája pedig egy igazán különleges, avokádós étcsokoládékrém. Csak pár alapanyag: puha, érett avokádó, étcsokoládé, egy kevés kókuszzsír és természetesen egy csipet só, hogy kiemelje az ízeket.

Krémes, selymes, és a legjobb benne, hogy sütés nélkül is tökéletesen összeáll.

A gyümölcsös zárás

A tarte tetejére került a friss málna – ezzel lett teljes a kép. A málna üde, kissé savanykás íze tökéletesen ellensúlyozza a csokoládé gazdagságát.

Miért szerettem meg?

Ez a desszert nemcsak gyönyörű, de rendkívül könnyed is. Nyáron, amikor a hőségben jól esik valami hideg, mégis krémes édesség, ez a tarte igazán telitalálat.

Krémes, hűs, gyümölcsös – és benne van a nyár minden illata.

Ha szereted a különleges fűszereket, a narancsvirágvíz helyett kipróbálhatod rózsavízzel is, vagy tehetsz a krémbe egy csepp vaníliát.

Avokádós-csokoládés tarte málnával

Sütés nélkül | Krémes, hűsítő nyári desszert

Hozzávalók (20 cm-es formához):

Alaphoz:

• 150 g zabkeksz

• 50 g apró szemű zabpehely

• 2 evőkanál mandula (darált vagy szeletelt)

• 1 evőkanál kakaópor

• 2 evőkanál halva (vagy tahini mézzel)

• 50 g kókuszzsír (olvasztva)

• 1 teáskanál narancsvirágvíz (vagy vanília)

Avokádós csokoládékrémhez:

• 2 érett avokádó

• 150 g étcsokoládé (70%-os, olvasztva)

• 2 evőkanál kókuszzsír

• 2 evőkanál juharszirup vagy agávé (ízlés szerint)

• 1 csipet só

• ½ teáskanál vaníliakivonat (opcionális)

Tetejére:

• 150 g friss málna

• (esetleg néhány mentalevél díszítéshez)

Elkészítés:

1. Az alaphoz a zabkekszet aprítógépben finomra őröljük, hozzáadjuk a zabpelyhet, mandulát, kakaóport és a halvát, majd belecsurgatjuk a kókuszzsírt és a narancsvirágvizet. Addig keverjük, amíg nedves, tapadó „morzsa” lesz belőle.

2. A masszát egy sütőpapírral bélelt formába nyomkodjuk, alaposan lenyomva a szélét is. Hűtőbe tesszük legalább 30 percre, hogy megdermedjen.

3. A krémhez az avokádót félbevágjuk, a húsát egy késes robotgépbe kanalazzuk. Hozzáadjuk a kókuszzsírt, a juharszirupot, vaníliát, sót és a langyosra hűlt, olvasztott csokoládét. Selymesre turmixoljuk.

4. A krémet az előkészített alapra simítjuk, majd újabb 1-2 órára hűtőbe tesszük, hogy teljesen megdermedjen.

5. Tálalás előtt a tetejét friss málnával díszítjük, és ízlés szerint mentalevéllel is feldobhatjuk.

A desszert akár 1 nappal korábban is elkészíthető, és jól fagyasztható is.

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt az sütésnélküli krémes kicsit szokatlan desszertet készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!

Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

📷 Instagram – rozmaringesibolya

🖼 Pinterest – rozIbolya

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya

15 év, 675 bejegyzés – egy gondolat az igényességről

Mit jelent az igényesség a gasztronómiában?

Vajon létezik ilyen egyáltalán? Lehet-e „igényesen enni”?
Szerintem nagyon is – sőt, a gasztronómiai igényesség több, mint szép tálak vagy divatos receptek. Egyfajta hozzáállás az ételhez, az étkezéshez – és végső soron az élethez is.

15 éve már, hogy elindult ez a blog. 

Nem voltak akkor nagy tervek – csak egy hely, ahová felírtam a kipróbált, bevált recepteket. Azóta több , 675 bejegyzés született, köztük jó néhány olyan is, amit saját ötlet alapján, sokszor a szezon kínálata ihletett.

Mi így szeretjük őket. Nem tökéletesek, de őszinték, otthonosak, a mi konyhánkból valók.

Azóta is tartom magam ahhoz, hogy az aktuális bejegyzések mindig az évszaknak megfelelő alapanyagokra épülnek. A friss zöldségek, gyümölcsök adják az írások gerincét – hiszen ez a természet rendje, és ez ad keretet az ételeknek is. Nem recepteket gyártok a blogra, hanem azt írom meg, amit valóban főzünk, eszünk – nem a  Rozmaring&ibolya blog diktálja a menüt, hanem a menü írja a  Rozmaring&ibolya blogot.

Persze az évek során sok minden belefért: új ízek kipróbálása, variálás, emlékek, családi klasszikusok, utazások során szerzett benyomások, piacok és helyi éttermek bemutatása – mindaz, ami a főzésen túl is formálja az étkezéseinket.

A kedvenc témám? Menüsorok összeállítása. Nemcsak elméletben, hanem a hétköznapok gyakorlatában is. Nálunk általában 2–3 fogásos étkezések vannak, de ezek mögött mindig ott a gondolat: hogyan egészítik ki egymást az ízek, a textúrák, a fogások?

De miért is írok minderről?

Mert azt hiszem, az elmúlt 15 év nemcsak receptekről szólt, hanem valami többről is.
Ha egyetlen szóval kellene megfogalmaznom, talán ezt választanám: igényesség.

Itt most nem a luxusra, nem a kifinomult, mesterkélt stílusra gondolok. Hanem arra a mindennapi igényességre, ami egyszerre jelent odafigyelést, tudatosságot és tiszteletet:

• Tiszteletet az alapanyag iránt.

• Odafigyelést a szezonra, a szervezetünkre.

• Szeretetteljes gondoskodást azok felé, akikkel megosztjuk az ételt.

• Nyitottságot az újra, kíváncsiságot az ismeretlenre.

Az igényesség szerintem nem más, mint a belső mérce – hogy nem akarunk csak úgy összecsapni valamit, nem mindegy, mit és hogyan eszünk, hogyan tálalunk, és hogyan ülünk le az asztalhoz.

Nem attól lesz valami igényes, mert drága vagy divatos – hanem attól, hogy bele van téve a figyelem, a törődés és a jó szándék.

Ha ez eddig még nem lett volna elég személyes: ezért írom a blogot.

Hiszek abban, hogy az étkezés több puszta táplálkozásnál.
Hiszek abban, hogy egy recept mögött történet van.

Egy jól megtervezett menü mögött odafigyelés és öröm van – még ha csak egy hétköznapi vacsora is az.

Tálalás és terítés – a szem is eszik

Egy hétköznapi ebéd is lehet ünnep, ha megadjuk a módját. Nem kell ezüst étkészlet  ( bár néha az se baj ha van )– elég egy szép tányér, egy letisztult tálalás, egy apró figyelmesség: szalvéta, friss fűszernövény, vagy csak az, hogy nem rohanunk.
Az asztal megterítése nemcsak dekoráció – tiszteletadás az ételnek és azoknak, akikkel együtt eszünk.

 Étkezési kultúra – jelen lenni az étkezésben

Az igényesség nemcsak azt jelenti, mit eszünk, hanem hogyan.
Leülünk? Elpakoljuk a telefont? Figyelünk egymásra? Megvárjuk, míg mindenki szed?
A közös étkezés régen természetes volt, ma sokszor „luxus”. Pedig ez is igényesség: nemcsak táplálkozunk, hanem együtt vagyunk.

Azt mondják: Carpe diem – „Éld a mának!”.
De vajon mit jelent ez az étkezés szintjén? Túl azon, hogy „együnk jót” – talán inkább azt, hogy éljük meg a pillanatot.

És itt kapcsolódik össze a carpe diem gondolata a ma sokat emlegetett mindfulness-szel, vagyis a tudatos jelenléttel.
Mert mit is jelent tudatosan enni? Nemcsak lassabban rágni vagy nem a telefonba bámulni evés közben – hanem azt, hogy jelen vagyunk:

• Érzékeljük az ízeket.

• Észrevesszük az étel illatát, színét, állagát.

• Figyelünk arra, akivel eszünk – és arra is, ahogy mi magunk vagyunk jelen.

Ez nem valamiféle idealizált étkezési rend – sokkal inkább egy belső hangolódás. A lelassulás képessége.
Nem mindig sikerül, de amikor igen – az étkezés többé válik, mint kalóriák bevitele: élmény lesz, kapcsolat, jelenlét.

A mai világban, ahol az evés gyakran csak egy „megoldandó feladat”, talán épp ezek az apró étkezések lehetnek a nap legemberibb pillanatai.

Lehet, hogy az igényesség – amit sokáig külső dolgokhoz kötöttünk – valójában a jelenlétben gyökerezik.

Tudatosan enni nemcsak azt jelenti, hogy lassabban rágunk, vagy elrakjuk a telefont – hanem azt is, hogy észrevesszük, mi van a tányérunkon, tudjuk, hogy valaki ezzel időt töltött, gondolkodott rajta, energiát fektetett bele.

Az étkezés nem csak az étel élvezetéről szól – hanem a készítő munkájának elismeréséről is. A háziasszony, a szakács, az, aki megtervezte, bevásárolt, szeletelt, kevert, megkóstolt és újrafűszerezett – ő is ott van a tányéron.

A tudatos jelenlét ilyenkor azt is jelenti, hogy megbecsüljük ezt a munkát.
Akár egy családi vacsorán, akár ünnepi menüsoron, akár egy gyors hétköznapi ételen keresztül – az étkezés a kapcsolat egyik formája.

A mai világban, ahol az evés gyakran csak egy „megoldandó feladat”, talán épp ezek az apró étkezések lehetnek a nap legemberibb pillanatai.
Lehet, hogy az igényesség – amit sokáig külső dolgokhoz kötöttünk – valójában a jelenlétben és a másik munkájának tiszteletében gyökerezik.

Az is igényesség, ha érdekel, honnan származik egy étel, ha szívesen kóstolunk újat, vagy ha időt szánunk egy régi recept elkészítésére.
A kulináris igényesség nem hivalkodás, inkább szelíd figyelmesség: tisztelet az alapanyag iránt, a készítő iránt, önmagunk iránt.

Az igényesség nem luxus – inkább belső hozzáállás.
Ahogyan élünk, ahogyan főzünk, ahogyan eszünk – mindegyik tükrözi, mit gondolunk a világról és egymásról.

Köszönöm, hogy ennyi éven át velem tartottatok, olvastátok, főztétek, hozzászóltatok.
A kerek évfordulók mindig jó alkalmat adnak egy kis visszatekintésre – és arra is, hogy új irányokat keressünk.
Tervek, ötletek vannak még bőven – és amíg főzünk, addig lesz miről írni is.

Maradjatok velem a következő 670 bejegyzésre is!

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád valamelyik receptet, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!

Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

📷 Instagram – rozmaringesibolya

🖼 Pinterest – rozIbolya

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya

Levendulás cukor

A levendulás cukor az a fajta alapanyag, ami kicsit nyárillatú, kicsit provanszi, kicsit tihanyi, és közben nagyon is személyes. Egy kanálnyi belőle elég, hogy egy egyszerű süteményvagy ital különlegessé váljon.

Hogyan vált a levendula a provence-i kultúra és gasztronómia részévé –?

Levendula – Provence illatos szimbóluma a tányéron is

A levendula nemcsak Provence legismertebb látványossága, hanem a régió identitásának és ízvilágának egyik meghatározó eleme. Már az ókori rómaiak is használták fürdővízbe, illatszerekhez és gyógyításra – innen terjedt el Európában. A középkorban főként illatosítóként és gyógynövényként tartották számon, de a provanszi paraszti kultúrában idővel a levendula a konyhába is beszivárgott: előbb gyógyteák, majd mézek, lekvárok, és végül édességek ízesítője lett.

A provence-i dombokon évszázadok óta termesztik, és a virágzás idején (június végétől júliusig) egész falvak élnek a betakarításból. Az aromája annyira szorosan kötődik a tájhoz, hogy a levendula ma már a „provence-i íz” szimbóluma lett, nemcsak az illatszerek, hanem a gasztronómia területén is.

A modern konyhában a levendulát elsősorban desszertekhez használják: kekszekhez, fagylaltokhoz, süteményekhez, gyümölcsös pitékhez. A mézben vagy cukorban áztatott levendula pedig különleges ízt ad a nyári édességeknek. A bátrabb szakácsok azonban sós ételekben, grillezett húsok mellett is kipróbálják – de mindig finoman, mértékkel.

A levendula így nemcsak a mezők és kertek illata, hanem a provence-i életérzés ehető esszenciája is.

A levendula ma már a magyar vidéki nyarak egyik ikonikus illata és látványa is , de nem őshonos növény nálunk. Hazai pályafutása az 1920-as években kezdődött, amikor Benedek István gyógyszerész, a Pannonhalmi Bencés Főapátság gyógynövénykertjének szakembere, Tihanyban telepítette az első levendulást. A növény francia eredetű szaporítóanyagból származott, és meglepően jól alkalmazkodott a Balaton-felvidék napos, száraz, köves talajához – sőt, illóolaj-tartalma még a francia példányokat is túlszárnyalta.

Az 1930-as évekre Tihanyban már ipari szintű levendulatermesztés folyt, elsősorban éljából, de idővel a levendula a helyi identitás és kultúra részévé vált. Ma újra virágkorát éli: levendulafesztiválok, kézműves termékek, gasztronómiai különlegességek – sütemények, szörpök, lekvárok – kísérik nyáron a virágzást.

A magyar levendula – különösen a tihanyi – ma már nemcsak illatszerekben, hanem konyhákban is hódít. Egy szelet levendulás barackgalette vagy egy gombóc levendulafagylalt nemcsak finom, de egyúttal történeti utazás is a balatoni tájban gyökerező hagyományokba.

A kertben vagy az oly népszerú levendulásokban szüretelt levendulával illatosíthatjuk  a porcukrot vag y kristálycukrot is  könnyen  gyorsan kész, az eredmány egy fantasztikusan  aromás illatotos  cukor amit  tetszés szerint használhatunk majd .
A vaníliás cukor ott van minden háztartásban és szinte  valamennyi sütemény receptben  szerepel.

Természetesen azt sem kell( ene)  készen vásolni azt is elkészíthetjük otthon saját magunk csak néhány vaníliarudat kell elhelyezni a cukros dobozban ( ahogy nagyanyáink is csinálták talán sokan emlékeznek még rá, ilyen egyszerű ez.
Miért csak vaniliás cukor kerülhet a süteménybe, miért ne válthatbá fel az ibolyás cukor  orgonáscukor  levendulás cukor?  csak rajtunk múlik .

Csináljunk illatos   ( virágos)  cukrokat !

A levendulás cukor egy egyszerű, de különleges ízesítő, amit a gasztronómiában szinte mindenbe bele lehet csempészni, ahol egy kis virágos, nyári aromát szeretnénk – legyen az sütemény, tea, limonádé vagy akár gyümölcssaláta.

Levendulás cukor – egy kis nyár az üvegben

Igazán egyszerű, mégis különleges módja, hogy a levendula illatát és ízét megőrizzük a konyhánkban, készítsünk belőle levendulás cukrot!A kertben vagy az oly népszerú levendulásokban szüretelt levendulával illatosíthatjuk  a porcukrot vagy kristálycukrot is  könnyen  gyorsan kész, az eredmány egy fantasztikusan  aromás illatotos  cukor amit  tetszés szerint használhatunk majd .

 Ez a házi ízesítő nemcsak szép, hanem sokoldalúan használható – legyen szó süteményekről, italokról vagy akár gasztroajándékról.

 Hozzávalók:

• 1 csésze (kb. 200 g) kristálycukor vagy nádcukor

• 1–2 teáskanál szárított, ehető levendulavirág (kezeletlen!)

 Elkészítése:

1. A cukrot és a szárított levendulát keverjük  össze egy tiszta üvegben vagy befőttesüvegben.

2. Zárjuk le, és hagyjuk állni legalább 1 hétig (de akár 2–3 hétig is érlelhetjük sőt ), hogy az ízek jól összeérjenek.

3. Aki tisztán  szeretné, átszitálhatja használat előtt, hogy csak az illatos cukor maradjon – vagy hagyjuk  benne a virágokat a rusztikus hatásért.

 Mire használható a levendulás cukor?

Italokhoz:

• limonádéba, jeges teába, koktélokba 

• meleg teák ízesítésére (különösen hibiszkusz, zöld vagy gyümölcstea mellé)

Süteményekhez:

• linzer, omlós keksz, tésztájába

• muffinok, madeleine-ek, piskóták ízesítésére

• gyümölcsös piték, galette-ek tetejére szórva

• házi fagylaltokhoz vagy pohárkrémekhez

Gyümölcsökhöz:

• friss eper, barack, szilva, körte tetejére hintve – 

• gyümölcssalátákhoz egy kis narancshéjjal keverve

Ajándéknak:

• egy kis üvegbe töltve, címkézve, szalaggal díszítve kiváló gasztroajándék – például levendulás recept mellé csomagolva

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt az illatos cukrot, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!

Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

📷 Instagram – rozmaringesibolya

🖼 Pinterest – rozIbolya

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya

„Nyár íze tésztába csomagolva – avagy a áfonyás galette egyszerűen”

Van valami ellenállhatatlan a galette-ben: a ropogós, vajas tészta, a hanyagul hajtogatott szél, és a színes, lédús gyümölcstöltelék, ami szinte kicsordul a közepéből. Ez a rusztikus francia sütemény tökéletes választás a nyári hónapokra, amikor a piac roskadozik az érett baracktól, málnától, áfonyától vagy szilvától.

A galette lelke épp az egyszerűségében rejlik – nincs szükség formára, precíz illesztésekre vagy órákig tartó munkára. Egy tál friss gyümölcs, egy gyorsan összeállított vajas tészta, és már mehet is a sütőbe.
Az eredmény? Egy friss, üde ízű desszert, ami langyosan  akár egy gombóc fagylalttal vagy hidegen, kávé mellé  de ön magában is is megállja a helyét.

Galette – a francia vidéki konyha rusztikus gyöngyszeme

A galette szó hallatán sokaknak egy szabálytalan formájú, ropogós szélű, aranybarnára sült, gyümölcsökkel gazdagon megrakott pite jut eszébe .

 A „galette” szó a francia galet (kavics) szóból ered, utalva a sütemény lapos, kerek formájára. 

Már a középkorban is ismerték ezt az egyszerű, formába nem szorított tésztaféleséget, amelyet főként a vidéki háziasszonyok készítettek abból, ami éppen akadt a kamrában vagy a kertben.

Pont ezért olyan szimpatikus  nekem is,  nem véletlen  a  több helyen is visszaköszön e blogban,  ami van itthon, ami van konyhában, kertben, abból dolgozunk, sütünk -főzünk   és itt kapcsolódunk a   szezonalitáshoz is  ami szintén fő irányvonal  a Rozmaringes&ibolya blogban .   A helyi  alapanyagokat említve  máris  egy  olyan   globális témát érintünk amiről lehet  írni,  beszélni  és érdemes lenne bővebben  is kifejteni  a jövőnk,   jelenünk  a érdekében. A  környezetvédelem,  ökölógia és fenntarthatóságra  kiterjesztve  ez egy nagyon fontos téma és lám  e recept kapcsán is a múltat emlegetjük,   ha nem  észnélkül modenizálunk mindent talán el sem rontottuk volna?

 

Az édes, omlós tésztás gyümölcsös galette, amelynek nyári változata a legnépszerűbb. Ez utóbbi Franciaország szerte elterjedt, de a rusztikus, kézzel hajtogatott forma különösen a vidéki otthonok konyhájában vált klasszikussá.A galette igazi regionális báját az adja, hogy mindenhol egy kicsit más: Provence-ban gyakran levendulás cukorral,sárgabarackkal  vagy fügével készítik, míg a közép-franciaországi Limousin környékén alma vagy körte kerül bele. A Loire-völgyben bogyós gyümölcsök, a dél-nyugati részeken barack és nektarin dominál.                                                         

A modern nyári galette legnagyobb vonzereje épp az, hogy szinte bármilyen gyümölccsel működik: csináltam már tutti frutti  galetttet, őszibarackos  galettet  és szilvás galettet is  mint dél-francia régiókban szokás vagy áfonyásat,   

A galette tehát egyszerre múltidéző és modern – visszanyúl a paraszti konyha egyszerűségéhez, miközben teret enged a kreatív, szezonális konyhának. Nem kell hozzá semmi más, csak egy kevés liszt, vaj, cukor – és egy  nagy marék friss gyümölcs a piacról vagy a kertből.

 Vékony  ropogós tésztába ezúttal  áfonyát töltöttem  , kicsitrusztikus  a kinézete  mint minden   galettnél itt sem kell    "tökételes"  külsőre törekedni pont ez adj ameg  a báját.

  .

Hozzávalók 

A tésztához:

• 200 g finomliszt

•  20 g(  1 evőkanál )cukor

• csipet só

• 100 g hideg vaj, kockázva

• 1 tojás

• fél  bio citrom reszelt héja

A töltelékhez :

• 400 g áfonya
•  40 g cukor

A lisztet, cukrot és sót összekeverjük, majd belemorzsoljuk a hideg vajat ráreszeljük  a friss citrom héjat és gyors mozdulatokkal összeállítjuk  a  tésztát. simára dolgozzuk, kigömbölyítjük és  fóliába csomagolva   kis időre  a hűtőbe tesszük .Közben megmossuk lecsepegtetjük   az áfonyát,  30 g cukorral  250 g áfonyát felfőzünk  míg szinte dszemmé nem áll össze . Hagyjuk kicsit   hűlni .

A tésztát kinyúltjuk,  kör alakúra  kb  3-4 mm vastagra  célszerű rögtön sütőpapíron dolgozni, így csak át kell emelni  majd  a sütőlemezre,  nem fog  közbn elszakadni . A sütőt melegítsük elő 180 fokra!

A tészta közepére halmozzuk  az áfonya dzsemet  majd  szórjuk meg  a maradék áfonyával és hajtsuk fel  a tészta széleit úgy hogy a két ujjunkkal kicsit összecsípve mintázzuk  a tésztát.

 

Jó étvágyat ! 

 Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed, örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook,Instagram vagy pinterest oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról ! 

📷 https://www.instagram.com/rozmaringesibolya/ 

🖼 https://hu.pinterest.com/rozIbolya/ 

🖋 https://www.facebook.com/rozmaringesibolya/

A balkáni „sir” sajt – Friss, sós és sokoldalú finomság a hegyekből

Tudtad, hogy a Balkán egyik legkedveltebb fehér sajtját egyszerűen csak „sir”-nek (ejtsd: szir) hívják? Ez a különleges sajt a szerb, montenegrói és környező konyhák egyik alapélelmiszere, friss, enyhén sós, morzsálható állagával, lágy, krémes ízével pedig rengetegféleképp használható fel – akár édesen, akár sósan.

Mi is az a „sir”?

A „sir” tulajdonképpen friss fehér sajt, amelyet hagyományosan tehén-, juh- vagy kecsketejből készítenek. A frissen fejt tejet először savanyítják, majd sajtkendőn átszűrik, a visszamaradt sajttömböket sós savóban érlelik néhány napig.Állaga morzsálható, de krémes, íze pedig enyhén sós, tiszta, tejes jegyekkel. A leggyakrabban nagy edényekben, sós vízben tárolják, darabokra törve vagy préselve. A friss sajt lehet zsírosabb vagy soványabb is, a tej eredetétől függően.

Hegyi sajt, a „planinarka” birodalmából

A szerb hegyvidéken, például Zlatar környékén, még ma is sok család tart tehenet, juhot vagy kecskét. A mindennapi élet része az állattartás: reggel kihajtják a legelőre, este pedig megfejik őket.

A tej feldolgozása hagyományosan a ház asszonyának, a „planinarka”-nak a dolga. Ő vezeti a kamrát, ahova általában csak ő léphet be – ez a tejtermékek szentélye. Itt készül a sir, a kajmak és más finomságok is. Ha többet készítenek, mint amennyit a család elfogyaszt, eladásra kínálják.

Sajtkaland a hegyekben

Egy utazás alkalmával mi is megkerestünk egy ilyen hegyi gazdaságot. Az idő itt egészen másképp telik: a „majd egy óra múlva” nem feltétlenül pontos, hiszen az állatokkal való hazatérés a nap állásához igazodik. Míg vártunk, sétáltunk a környéken, felfedeztük a borókabogyó szedésének fortélyait, sőt, fakérgekre festettünk – igazi kaland volt!

Végül egy szomszéd gazdánál sikerült sajtot venni – kedves fogadtatásban részesültünk, házi pálinkával és mesélgetéssel fűszerezve.

Ma már házhoz jön a sir

Mivel nem lehet minden alkalommal több száz kilométert utazni a hegyekbe, szerencsére rokoni kapcsolatok révén rendszeresen kapunk sir sajtot: házhoz hozzák, 5 kilós vödrökben, sós lében. Bár speciális sajtpultok és boltok is kínálnak hasonló termékeket, számomra ez a „házi verzió” az igazi kincs – friss, eredeti és valódi hegyi sajt.

Hogyan használjuk a sir sajtot?

A sir sajt felhasználása szinte végtelen – íme néhány ötlet, hogyan fogyaszd:

• Magában: friss vagy szárított fügével, datolyával töltve is fantasztikus.pl.Szőlős -juhsajtos füge saláta

• Mezze tálban: paradicsommal, zöldpaprikával, sült paprikával, újhagymával – a klasszikus szerb előétel.

• 

• Olívaolajjal locsolva vagy zöldfűszeres pácban, friss házi kenyérrel, borral vagy rakijával.

• Burek vagy gibanica töltelékeként: rétestésztában, gyakran tojással vagy mángolddal keverve.Az úgy nevezett pite-t meglepő módon Anyósom  desszertként adta asztalra

• Kencékhez: zöldfűszeres krémként vagy körözött alapjaként.

• Sós péksüteményekhez:pogácsa, rugelach töltelékeként.

• Töltött zöldségekhez: például A sajtos -diós tök vagy cukkini 

• Salátákhoz: szerb vagy sopszka salátára 

• 

• Levesekben: húslevesbetétként.

• Nem hagyományos módon is: túrós tésztára, csuszára is jó és  sztrapacskára is.

• kacamakhoz, prójához.

Végezetül álljon itt  egy összehasonlitó  gondolatsor  a balkáni   fehérsajtokról :

Fehér sajtok a Balkánon és a Mediterráneumban – Hasonlóságok és különbségek

 Fehér sajtok földrajzi rokonságban – sir, feta, szirene

A Balkánon és a Mediterráneumban minden ország őrzi a maga fehér sajtját, de ezek nem egymás másolatai – inkább közeli, de karakteres rokonok. Egy közös bennük biztosan van: mindennapi alapélelmiszerként tisztelik őket.

Szerb sir – sveži beli sir

• Tehén- vagy juhtejből készül

• Nem érlelt, friss, enyhén sós, morzsálható

• Íze lágy, természetes, nem túl karakteres

Görög feta

• Juh- és kecsketej keverékéből készül

• Érlelt, legalább 2 hónapig, gyakran sólében

• Erőteljesebb, sósabb, savasabb íz

• Textúrája morzsálható, de zsírosabb, tömörebb

• A klasszikus görög saláta 

  Bolgár szirene (sirene, сирене)

  • Legtöbbször tehén- vagy juhtejből készül, sóban érlelik

  • Kissé krémesebb, sósabb, de nem annyira karakteres, mint a feta

  • Gyakran főtt vagy sült ételekben, tésztákban, salátákban

Három ország, három hagyomány – mégis ugyanazt a finom egyszerűséget keresik: a friss tej, só és idő harmóniáját.

Kapcsolódó bejegyzés ha még szívesen olvasnál  a balkáni "fehérsajtról"  amikor  egy sajt botot látogattunk meg  és a mogyorós sajtgolyó receptjét  is leírom itt-

Jó étvágyat!

Ha tetszett a bejegyzés és kipróbálnád ezt a frissítő nyári salátát, készítsd el te is! Írd meg a véleményed, vagy oszd meg a saját változatodat!

Kövess a közösségi oldalakon is, hogy ne maradj le a blog újdonságairól:

📷 Instagram – rozmaringesibolya

🖼 Pinterest – rozIbolya

🖋 Facebook – Rozmaring & Ibolya

Termelőtől az asztalig – Piaci séta Hévízen

A piac   nemcsak egy hely, ahol friss zöldségeket, gyümölcsöket vagy kézműves finomságokat lehet beszerezni.Egy találkozási pont. Egy tér, ahol a vásárló nem csak portékát kap, hanem történeteket, bizalmat, sőt, néha egy-egy recepttitkot is. Miért lehet fontos ha tudom, ki termesztette azt a paradicsomot,az epret  mángoldot ?

A Hévízi piacon sétálva minden stand mögött egy-egy történet áll: generációkon átívelő szőlőművelés, újrakezdett családi méhészet,
Visszajáró kuncsaftok lettünk , az első élményeim vegyesek voltak  de mára már eltörpült  a múltba vész a nekem nem tetsző,    .... a színes forgatag  a   szezonális árúk bősége  a  hangulat,   magával ragadott .. ez  a piac olyan hely, ahol az ízek mögött arcok vannak –

Mit érdemes keresni a hévízi piacon?

• Friss tejtermékeket, kézműves sajtokat a környékről .  Szinte mindig  veszünk kecskesajtot,chiliset és provaszi fűszerezésűt,  de van natúr és medvehagymás is..Aki  a tehén sajtot kedveli az is megtalálja  a neki tetszőt  biztosan.   

  
  

• Házi szörpöket és lekvárokat, ráadásul  jókat  lehet beszélgetni,  recepteket cserélni  a készítőkkel  sőt kóstolgatni is. 

• Helyi füstölt árukat      

             Őz,szarvas  szalámi ? igen az is kapható  szarvasgomás vagy csípőset szeretnél  széles  a kínálat .

 Szarvas gombát, szarvasgombásolajat ?, - igen az is van ..

Egy régi versike jut eszembe  :

                     "Marci öcskös itt  a boltos

                           Mond mit árulsz Marcikám ?

         Hurkát, kolbászt,  csukamájat, 

 

Mind valódi marcipán"

Mangalica sonka,szalonna, szalámi tepertő is kapható 

• Biozöldségeket, gyógynövényeket 

• 

• • Mézet és propoliszt helyi méhészektől

  • 
    

    

  
  

Vanank  terítők  szőttesek  kézimunkák és még sorolhatnám  mi minden  érdekesség ,hisz az is fontos milyen környezetben tálaljuk  a piacon megvásárolt   a finomságokat. 

Szaruból készült   termékek, faragott fatálak,    régiségek  kincsek  kétműves termékek--

 Természetesen  ez  a piac egyben egy turista látványosság  is  ne feledjük  hiszen Hévízen van,    vendégcsalogató  illatok   áradnak  a büfésorról,  ahol  a frissen sültektől kezdve amit szem - száj kíván  szinte minden  kapható   csillapíttandó   az éhséget, szomjat.... 

Talán  13 éve jártunk itt először  akkor  ezt írtam  róla:

"Esős napok váltják egymást  ..Talán ez ült rá a hangulatra : Nem mégsem  valami más oka lehet ,hog y amint belépek  a  piacra az első standon egy tábla hívja fel a figyelmemet. Tilos !!!! fényképezni, kamerát használni. Na szerencsére ez nem az egész piacra csak az adott strandra  vonatkozik. Felkelti érdeklődésemet mi lehet az oka ?? Jártam  már  Káptalantótiban  a Liliom kertben   és Óbudán is .Budapest és Belgrád számos piacán  ahogy itt és itt  az ország és világ piacain  Ráckevei csónakos piac   vagy Barcelona  Athén   sorolhatnám  a végtelenségig,   fényképezőgéppel ,szívesen fogadtak .
 - Miért  a tiltás ? - kérdésemre, a  válasz : "- Mert lopják !! az ötletet a vecsésiek  pl." ( a savanyúságok ról ,van szó /megjegyzem én már évekkel  korában is láttam hasonlóan csomagolt savanyúságot a  Nagyvásárcsarnokban,  Budapesten  igaz nem jegyeztem fel a  készítőjét , de  itt  a blogban is  megjelent  fénykép is,hisz valóban mutatós étvágygerjesztő  ).

Aki akar vegyen ,  a potenciális vásárlót elriasztja ha  megállnak  fényképezni  fogalmazta a meg  a hölg y akiről nem derült ki tulajdonos, vagy csak eladója  a termékeknek .
Jeleztem egy gasztroblog számára kívánok  fényképet készíteni de nem reagált így nem tartottuk fel tovább a piacon még csak lézengő potenciális és nem potenciális vevőitől.

Van ilyen  is nemcsak  pozítív élmények   nenha furcsaságok i störténnek  velünk körölöttünk engem minden esetre sikerült elriasztani  asavanyúságos aszatlok  pulroktól  hosszú időre messz eelkerülöm  

A többi  "kofa " eladó a megszokott  kedvességel invitált muttta be portékáját ,beszélgetett velünk is. Tapasztalatokat megosztva a más  általuk is látogatott piacokról ( Liliomkert ,Keszthely).

Friss és szép árut találtam  mindenütt  és ami nem elhanyagolható  alacsonyabb áron mint  városka  zöldségeseinél,  üzleteiben. (Ezt  most nem ellenőriztem fennáll-e még  ez az előny de abban biztos vagyok friss kívánatos az árú most i s  .) 

Egy érdekességre is felhívták a  figyelmem, Csütörtök esténként gyertyafényes piac van .

Még nem jártram  ilyen helyen ott  helyünk .Remélem nem fog esni !! "

A gyertyafényes piac  azóta is van -e azt nem tudom de  csütörtökönként  délután  várják  a látogatókat  kedden és szombaton pedig délelőttönként .

Számtalan  rendezvénynek is helyt ad  a Hévízi Temelői Piac  itt valóban pezseg az élet  minden szezonban .

                           

Ne feledd , ha legközelebb, piacra mész, ne csak vásárolj – beszélgess, kérdezz, kóstolj! Egy termelői piac mindig többet ad, mint amit a kosaradba teszel!

Ha tetszett a bejegyzés, recept, készítsd el te is, ha van kedved írd meg a véleményed, örülnék neki! Csatlakozhatsz a rendszeres olvasókhoz, vagy követheted a Rozmaring & ibolya Facebook,Instagram vagy pinterest oldalát is, hogy ne maradj le a blog újdonságokról ! 

📷 https://www.instagram.com/rozmaringesibolya/

 🖼 https://hu.pinterest.com/rozIbolya/ 

🖋 https://www.facebook.com/rozmaringesibolya/